Befejeződött a CroCooS projekt
Április 19-21. között került sor a budai Mercure Hotelben a „Minden diák számít” című nemzetközi konferenciára. Ezzel az eseménnyel zárult a „CroCooS – Előzzük meg a lemorzsolódást” EU szakpolitikai kísérleti projekt, amelynek vezetője a Tempus Közalapítvány, a szakpolitikai kísérleti részt vezető konzorciumi partner pedig az FSZK volt. A projekt a szakképzésből a lemorzsolódás-kimaradás szélén álló tanulók felismerésére és az iskolában-képzésben maradásukra dolgozott ki személyre szóló megoldásokat. Ehhez a fogyatékosságügyben kimunkált eljárások elveire és bevált gyakorlatára támaszkodott. A közel 150 résztvevővel szervezett zárókonferencián, amelyen tíz ország képviseltette magát a HNKI munkatársa, Erdész Márta vezette az egyik műhelyt, ahol egy szlovén, egy szerb és három magyar iskola számolt be az általuk elvégzett munka legtanulságosabb, legérdekesebb fázisairól, az elért eredményekről, Bognár Mária pedig a szakpolitikai kísérlet tartalmáról és tanulságairól tartott előadást. (Prezentáció megtekintése)
A CroCooS – Előzzük meg a lemorzsolódást projektről
A korai iskolaelhagyás elleni küzdelem már régóta szerepel az Európai Unió napirendjén. Ez ellen lehet megelőző lépéseket tenni. Azok számára, akik statisztikai módszerekkel bejósolhatóan eleve hátránnyal kezdik meg óvodai, iskolai pályájukat, megfelelő dúsított programok szervezésével, vagy különböző személyre szóló támogatás biztosításával, fejlesztő foglalkozások szervezésével már a közneveléssel kapcsolatba kerülés első percétől lehet és szükséges a kellő figyelem és támogatás biztosítása. E körbe tartozik valamennyi fogyatékos gyermek, akinek ilyen nehézségét azonosították. Természetesen az iskolai pályafutás során is léphetnek fel olyan problémák, élethelyzetek, amelyek nehezítik vagy akár meg is akaszthatják a zavartalan tanulási folyamatot, előrehaladást. Ha ezek a nehézségek folyamatosan fennállnak vagy akár halmozódnak is, a tankötelezettségi kor vége felé akár az iskolából történő, végbizonyítvány, végzettség nélküli kimaradáshoz is vezethetnek. Ezért fontos, hogy a probléma jeleit a pedagógusok időben felismerjék és megfelelő, személyhez igazított beavatkozással nyújtsanak segítséget az érintett diáknak. (Ebbe a körbe tartozhatnak azok a tanulók, akiknek csak iskolai pályafutásuk során ismerik fel valamilyen fogyatékosságát, részképesség zavarát, tanulási akadályozottságát. De ide sorolhatók azok is, akik betegség miatt hiányoznak hosszabb ideig az iskolából, vagy családjuk élethelyzetében következik be valamilyen krízis stb.) A korai iskolaelhagyás elleni küzdelem további lehetősége, hogy a már az oktatási-képzési rendszerből kimaradt fiatalok számára kompenzáló jellegű ún. második esélyt szükséges nyújtani a hiányzó végbizonyítvány, szakképesítés megszerzése érdekében.
A 2014 és 2017 között zajlott CroCooS szakpolitikai kísérlet a személyhez igazított beavatkozásra fókuszált, pontosabban arra, hogy a korábban szakiskolák, 2016 szeptembere óta szakközépiskoláknak nevezett intézményekben kísérleti jelleggel egy olyan ún. korai jelzőrendszert alakítson ki, amelynek segítségével a pedagógusok időben felismerik azokat a jeleket, jelzéseket, amelyek arra utalnak, hogy egy-egy diák esetében fennáll a kimaradás, lemorzsolódás veszélye. A lemorzsolódás ugyanis sosem következik be egyetlen pillanat alatt, mindig egy hosszabb folyamat eredménye. A projekt – nemzetközi kutatási eredményekre támaszkodva – hat olyan jelzést azonosított, amelyek közül ha egy időben több is fennáll, már vészjelzésnek is tekinthetők. Ezek részben az iskolai statisztikából kinyerhető rögzített adatok: évismétlés; váratlanul romló tanulási eredmények; sok (igazolatlan) hiányzás. A figyelmeztető jelek másik csoportja a tanulók viselkedésének megfigyelésével ismerhető fel: unatkozás, érdektelenség a tanórákon; jelentősen megváltozott viselkedés, magatartás (mindkét irányban); illetve a zaklatás, bántalmazás (akár elkövetőként, akár áldozatként).
Annak érdekében, hogy ezekre a dokumentált tényekre és megfigyelhető jelzésekre érzékennyé váljon a kísérleti projektbe bekapcsolódó iskola, olyan 3-5 fős pedagógus (és más, a pedagógiai munkát támogató szakemberekből álló) teamek alakultak ki, amelyek megszervezték, hogy az iskolába belépő 9. évfolyamos diákokra személyes figyelem forduljon, a pedagógusok a korábban említett adatokat és jelzéseket ne külön-külön jelentkező problémaként érzékeljék, hanem az esetleges kimaradás lehetőségére utaló figyelemfelhívásként. A több jelzés egyidejű fennállása esetén a diák komplexebb megismerésére került sor. Ezt követően – ha team értékelése alapján valóban fennállt a kimaradás kockázata – egyéni fejlődési terv kidolgozásával működött együtt diák, pedagógus (vagy az esettől függően szülő, kortárs, az iskolán kívüli segítő partner) abban, hogy megküzdjenek a problémával, segítsék az érintett fiatalt, hogy a neki megfelelő módon folytassa tanulmányait.
A sajátos nevelési igényű tanulók csak akkor kerültek a kimaradással veszélyeztettek közé, ha esetükben a korábban említett jelzések közül több is fennállt. Önmagában ugyanis a sajátos nevelési igényből nem következik, hogy a diák a kimaradással is veszélyeztetve lenne. Amennyiben ismert a problémája, a szakértői bizottság azonosította a státuszát, akkor a szokásos eljárási rend szerint részesült az egyéni fejlesztésben. Ha viszont egy diák nem rendelkezett ilyen papírral, de a jelek alapján felhívta magára a figyelmet, a komplex megismerés során felismerhetők az esetleges SNI-re, részképesség hiányra, BTM-re utaló tünetek, amellyel a szakértői bizottság bevonásával megtehetőek a következő lépések. (Ilyen eset a projekt során nem került felszínre, csak súlyos egészségügyi károsodás.)
A szakpolitikai kísérletnek lényeges eleme volt, hogy miként érzékenyíthetőek az iskolák pedagógusai; hogyan érhető el egy olyan szemléletváltás, amely során nem az egyes – renitens – diákokat tekintik az iskolában problémának, hanem magát az iskolából való kimaradást. E szemléletváltás motorját jelentették a kialakított teamek. A teamek munkájához többféle segítséget is biztosított a projekt. Az iskolai szemlélet és gyakorlat megváltoztatása érdekében a teameket havonta mentorok látogatták meg (Magyarországon Csovcsics Erika és Szigecsán Réka), és az adott helyzethez igazodó támogatást nyújtottak. Emellett négy alkalommal a kísérletben résztvevő teamek számára közös találkozást, szakmai műhelyt szerveztek. Az FSZK HNKI irodában működő projekt team a nemzetközi résztvevők számára útmutatót is készített arról, hogy miként építhető ki a korai figyelmeztetés rendszere iskolai szinten; a rendszer kiépítésének egyes lépéseihez pedig különböző, a mentorok segítségével könnyen alkalmazható eszközöket, egy eszköztárat alakított ki. Ezek a résztvevő országok nyelvén is elérhetők, a Tempus Közalapítvány honlapján pedig hamarosan nyilvánossá is válnak: http://oktataskepzes.tka.hu/hu/crocoos
A szakpolitikai kísérletben Szerbia, Szlovénia és Magyarország vett részt, dán és holland partnerek támogatták a munkát. Minden országból 5 szakképző intézmény volt a kísérlet részese.
A projektbe véletlenszerű kiválasztással bekerült magyar iskolák örömmel fogadták a CroCooS által felkínált lehetőséget, hogy hatékony rendszert építhessenek ki a diákok korai iskolaelhagyásának megelőzésére. Természetesen mindenütt az intézmény eddigi gyakorlatába illeszkedő módon igyekeztek megkezdeni a figyelmeztetőrendszer kialakítását, de a munka során csaknem mindegyik iskolában bebizonyosodott, hogy szemléletváltásra is szükség van az igazán hatékony munkához.
Legfőképpen a diákközpontú gondolkodás, a teammunka előnyeinek megtapasztalása és a szektorközi együttműködés lehetőségeinek kiaknázása kerültek előtérbe.
A mentorok segítsége alapvetőnek és nagyon hasznosnak bizonyult az eddigi gyakorlattól eltérő tevékenységek megtervezéséhez és kivitelezéséhez.
A diákok iskolához kötődésének megerősítése céljából fontos szempont lett, hogy a diákok tanórán kívüli idejük egy részét is az iskolában töltsék el értelmes, hasznos elfoglaltsággal, valamint hogy legyen egy hely ahol egy személyesebb, kötetlenebb beszélgetés is megvalósítható a diák és tanára között, esetleg a szülő bevonásával. A projekt által nyújtott anyagi támogatást (3 millió forint) így a legtöbb iskolában egy ilyen helyiség kialakítására, barátságossá tételére fordították, ezen kívül főként a számítógépes eszközparkra, tanulást segítő programokra, különféle fejlesztő játékokra és a pedagógusok továbbképzésére költötték el az összeget.
A Pogány Frigyes Szakgimnáziumban hatékonyan sikerült összekapcsolni az iskola már jól bevált megelőző módszereit a projekt kínálta eszközökkel. Ettől az iskolától jól működő gyakorlataik és saját tapasztalataik megosztását is kapta a projektben részt vevő többi iskola. A szektorközi együttműködés területén is élen járt az intézmény, valamint megtapasztalták a megbeszéléseik során eddig nem használt moderátori szerepkör előnyeit, és be is építették azt a napi gyakorlatba.
A Dombóvári Apáczai Csere János Szakgimnázium és Kollégium szintén sikeres partneri kerekasztal megbeszélést tartott, ahol kiépültek a jövőbeni együttműködés keretei. Ebben az iskolában és a Csonka János Műszaki Szakgimnázium és Szakközépiskolában alakították ki és működtetik nagy sikerrel az ún. mentorrendszert, mely a kilencedikes diákok személyre szabott támogatásának nagyon hatékony módszerének bizonyult. A Csonkában vezették be a diákkal és a szülővel megkötött szerződést is, ahol a szerződésben foglaltak betartását az osztályban tanító tanárok folyamatos, napi szintű visszajelzése segít nyomon követni. Az ún. CroCooS-füzet, benne az egy-egy osztály diákjairól szóló tanári megjegyzésekkel is hasznos eszköznek bizonyult.
A Barcsi Ipari és Kereskedelmi Szakképző Iskola teamjének tagjai, figyelembe véve az iskolában adott lehetőségeket, szintén sokat tettek a diákok iskolában tartásáért, ebben az intézményben a könyvtár, benne az elkötelezett könyvtárossal bizonyult a megelőző munka bázisának.
Paksi I. István Szakképző Iskola saját bevallása szerint úgy látja, hogy a projekt megerősítette őket eddigi gyakorlatukban, és szervezettebben, tudatosabban figyelnek a veszélyeztetett diákokra, illetve a megelőző munka is hatékonyabbá vált.
Elmondatjuk, hogy a projekt annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló idő nagyon rövid, mindössze három félév volt, mindegyik iskolában a várt eredményt hozta, azaz drámaian csökkent – sok esetben nullára – a végzettség nélkül az intézményt elhagyó diákok száma. A rendszer fenntarthatóságára utaló jelek a legtöbb iskolában pozitívak, annál is inkább, mivel az iskoláknak 2014 ősze óta törvény írja elő, hogy aktívan foglalkozzanak a korai iskolaelhagyással. Az iskolák közvetlen felettes szervei, a regionális Szakképző Centrumok számítanak is a projektben résztvevő intézményekre, hogy osszák meg tudásukat a hozzájuk tartozó többi iskolával.
A projektben elvégzett munkáról angol és magyar nyelvű tájékoztató füzet is készült, melyekből Társaságunk is rendelkezik több példánnyal, illetve a projekt korábban említett honlapján hamarosan elérhető lesz egy összefoglaló, angol nyelvű zárókiadvány.
További információk a CroCoos - Előzzük meg a lemorzsolódást! projektről
