Egy befogadó, fejlett társadalomért dolgozunk

2014. február 12.

Végéhez közeledik a TÁMOP 5.4.5 program, melynek megvalósításában a Kézenfogva Alapítvány is komoly részt vállalt. Mit értünk el az elmúlt években? Mi várható a jövőben? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Pordán Ákossal, az alapítvány ügyvezetőjével. 

Mi volt a Kézenfogva Alapítvány feladata a projektben?

Hozzájárultunk a projekt Fenntarthatósági Tanulmányának elkészítéséhez, továbbá, mint regionális szociális módszertani központ, 14 képzést akkreditáltunk. Az FSZK és az Alapítvány közötti szakmai együttműködés több évre tekint vissza, így a közös munka a projekt teljes időszaka alatt problémamegoldó fókuszú és produktív volt.

A projekt megvalósítási időszaka majdnem fél évvel kitolódott. Mi indokolta a hosszabbítást?

A projekt egyik célja, hogy a kiváltás 30 éves folyamatának első etapjában részt vevő intézmények számára szakmai támogatást, mentorszolgáltatást nyújtsunk, támogassuk őket a humán erőforrások, a szervezetfejlesztés és a foglalkoztatás területein. E projektcél egy, az infrastrukturális átalakítást támogató TIOP projekthez is kapcsolódik, melynek utolsó szerződéseit (Mérk és Bélapátfalva) tavaly decemberben írták alá. A hosszabbításra tehát azért volt szükség, hogy a két projekt közötti szinergiákat kiaknázhassuk. A mentorképzés ugyanis már egy éve lezárult – most mintegy 100 kiképzett mentor áll a kitagolásban részt vevő intézmények szolgálatára – azonban a mentorok munkájára a TÁMOP 5.4.5 projekt lezárultát követően is nagy szükség lesz. Most e további támogató munka előkészítése zajlik.

 Mitől olyan fontos a mentorok által nyújtott támogatás?

 A kiváltás folyamata ugyan néhány fejlett társadalomban már korábban kezdetét vette, viszont most uniós támogatással több kelet-európai országban is elkezdődhet, illetve újabb lendületet kaphat. A most folyó uniós programokban sehol sem nyújtanak független mentortámogatást. Gondoljunk bele: száznál is nagyobb férőhelyszámú, nagy központokból átlagosan 6-12 fogyatékos személy számára berendezett, a lehető legnagyobb szabadságot és személyes döntéseket is lehetővé tevő lakásokba költöznek az érintettek. Ez minden intézmény számára új és komoly változásokkal terhes folyamat. Egy évtizedek alatt bebetonozódott rendszer megújítására, fejlesztésére vállalkoznak ezek az intézmények – e folyamatban nyújtanak a mentorok olyan kompetenciákat, szakmai tanácsokat, melyek nem állnak rendelkezésre egyetlen intézménynél sem.

Az intézmények visszaigazolták a mentorok szükségességét?

Sok mindenben kell a mentorhálózatot fejlesztenünk az összegyűlőben lévő tapasztalatok birtokában. Minden intézményben jó kapcsolat alakult ki a vezetés és a mentorok között. Elkezdődtek a vásárlások, építések, azaz az infrastruktúra kialakítása. Nagy öröm számunkra, hogy a pályázók (bár lehetőségük lett volna 25 főnél nagyobb lakóegységek kialakítására is) nyitottak voltak a legfeljebb 25 férőhelyes épületek építésére vagy vásárlására. Az intézmények mentalitása és hozzáállása a mentoroknak is köszönhetően átalakuló félben van. A lakók nagyon várják már a költözést, hihetetlenül lelkesíti őket, hogy beleszólhatnak a folyamatba, döntéssel bírnak saját életükkel kapcsolatban (már a tervezés időszakában meg lette szólítva). A mentorok visszajelzései szerint a dolgozók ugyan kicsit tartanak a változástól – nem mindig értik, látják át a változás lényegét – de ebben nagy különbségek mutatkoznak az egyes intézmények között. Mind e mellett egy nagyon értékes munka zárul: problématérkép készül a mentorok visszajelzéseire alapozva, mely a későbbi jogszabály módosítás alapjaként funkcionál majd. Mondhatjuk, hogy készül az intézményi férőhely kiváltás kézikönyve…

Hol ütköztek komoly ellenállásba a lakosság részéről a megvalósítás folyamán?

Kisebb-nagyobb ellenállással szinte mindenhol találkozunk, de ez természetes, a világ minden pontján így van. Nálunk kiemelkedik Szilvásvárad esete, amely elég nehéz terepnek bizonyult – komoly lakossági ellenállás alakult ki a kitagolással kapcsolatban. A helyiek között sok olyan hiedelem kapott lábra, melyek teljességgel megalapozatlanok voltak. Ilyen volt például, hogy a fogyatékos lakók elrettentik a turistákat, esetleg csökken majd az ingatlanok értéke, stb. Mindez a tudatlanságból, az információ hiányából fakad. A mentorok is sokat segítettek a lakosság tájékoztatásában, így ma már ott is változóban van a folyamat.

Mi az elmúlt évek legfontosabb tapasztalata?

A legfontosabb, hogy jó úton járunk. Minden résztvevő meggyőződhetett a kiváltás folyamatának fontosságáról. Nálunk 20 éves történelme, hagyománya van a közösségre alapozott ellátásnak, ami nagy előny az ilyen fejlesztések esetében. Fontos példát, ha úgy tetszik „best practice-t” kínálhatunk az Unió tagállamainak is akár.