Itt minden kerek – mint a sajt
Foglalkoztatás
Idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft (FSZK). A jubileum alkalmából olyan családokat kerestünk meg, akik napjainkban is előnyét élvezik a Társaságunk által kezdeményezett fejlesztéseknek, támogatott programoknak. Életutakat, sorsokat, történeteket kerestünk a poros és sokszor személytelen akták, mappák mögött. Így jutottunk el többek között a Szimbiózis Alapítvány Baráthegyi Majorságába is.
A FSZK számos pályázati programot indított, rengeteg mindennel foglalkozott az elmúlt 20 évben. 2017-re elértük a 120 fős létszámot, többnyire az irodánkban ülve módszertanokat írunk, kiemelt programokat valósítunk meg, Európai Uniós forrássokkal dolgozunk. Igyekszünk sokat menni a terepre, hogy minél többször legyen alkalmunk a valós életben találkozni azokkal az emberekkel, akikért nap mint nap dolgozunk, akik életének a jobbítása célunk.
Fontos, hogy a mindennapi munkánk során, az esetleges nehezebb, nagyobb kihívásokat tartogató napokon is emlékeztessük magunkat időről időre arra, hogy mit miért csinálunk. Hogy ezeket a fejlesztéseket, programokat azért valósítjuk meg, hogy 5-10-20 év múlva legyenek olyan érintett személyek, szülők, családtagok, akik – ha bajban vannak – tudjanak kihez fordulni, tudjanak honnan segítséget kérni és kapni. Ez Társaságunk küldetése, és ennek tudatosítására, mélyebb, bensőségesebb, hitelesebb megélésére gyűjtöttük össze az alábbi személyes, helyenként megható és szívhez szóló történeteket.
Augusztus legvége, egy gyönyörű nyárvégi nap és mi közeledünk Miskolc diósgyőri városrészén keresztül a Bükk keleti kapujához. Az elszórtan elhelyezkedő családi házak között kaptatunk felfelé, a Szimbiózis Alapítvány Baráthegyi Majorságához. Az alapítvány vezetője, Jakubinyi László mesél és mutatja büszkén, hogy mi mindent sikerült elérni itt az elmúlt 14 évben.
Lakóotthon, támogatott lakhatás, fóliasátrak, üvegházak mellett istálló – benne kecskék, lovak, szamarak és disznók. Az öntözéshez és itatáshoz szélkerék húzza fel a vizet a kútból. Mindemellett manufaktúrák: sajtkészítő üzem, kenyérsütő kemence, gombatermesztő pince, asztalos és kézműves műhelyek találhatók itt, ahol fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak. Foglalkoztatásuk mellett Társaságunk az önálló életviteli törekvéseiket is támogatja. Az itt foglalkozó emberek délutánonként sport és szabadidős tevékenységekben vehetnek részt, mozgás színházuk van, de talán a legkedveltebb a szerdánként megtartott süti klub.
Egy délutáni programba csöppentünk be. Kicsit sajnáltuk, hogy kedden érkeztünk, mert a süti klub nagyon megindította a fantáziánkat, de a fogadtatás rögtön elfeledtette velünk ezeket a gondolatokat. A majorságban foglalkoztatott értelmi fogyatékos és autista emberek egy 10 fős kis csoportjával találkoztunk. Már az első pillanatban is a kedvesség áradt a levegőben és bár nehezen indult meg a beszélgetés, mert többen félénkek voltak, de a kezdeti bátortalanság hamar feloldódott, és szinte mindenki elmondta érzéseit, gondolatait. Vállalta, hogy mesél magáról, arról, hogy mi a munkája, hogyan talált rá a Szimbiózis Alapítványra, miért jó itt lenni.
Minden megszólalás mögött egy-egy egyedi és sajátos élethelyzet lapul, ami egyénenként más és más.
István támogatott foglalkoztatás keretében a Mc Donald’s-ban dolgozott, ezt a munkát engedte el, és váltott inkább a kertészeti és asztalos munkákra – mert mennyivel jobb kinn, szabad levegőn dolgozni. István egy igazi ezermester, aki a majorságban végzett munkája után is képes burkolni, javítani, fából ajándéktárgyakat készíteni, de az igazi „szerelem” a foci:
„Sport területen is járatos vagyok” – mondta István, „plusz kispályás labdarúgó csapatoknak amolyan másod-menedzseri feladatait látom el, például Parasznya labdarúgó csapatánál, amelyik a megyei másodosztályban szerepel.”
Dávid 1 éve dolgozik a majorságban. Kazincbarcikáról jár be nap, mint nap a 6 órás busszal. De nem esik nehezére a korán kelés, hiszen korábban „péknek szerettek volna taníttatni, de nem igazán ment a zsemleforgatás” mondta mosolyogva. Ezért keresett másik munkalehetőséget. Ma már talán elmondhatjuk, hogy ő a majorság egyik gomba-szakértője, aki már kitanulta a gombatermesztés minden csínját. Büszkén mondta, mire kell figyelni a termesztésnél, hogyan kell megállapítani, hogy beteg-e a termés, ahogy az sem mindegy, hogyan szedjük le a gombát. Mi nem is sejtettük, hogy ennyi mindenre kell figyelni. Dávid pillanatok alatt sok mindenre megtanított minket és szavaiból éreztük, hogy mennyire szereti azt, amit csinál.
Csaba, aki feleségével, Nikivel dolgozik a majorságban, a munka mellett a kirándulásokat emelte ki:
„Voltunk legutóbb Dáviddal Lengyelországban, bár én már korábban is voltam, de Dávid még nem. Jó volt, csak hosszú volt az út.”
Nem csoda, hogy így augusztus végén még mindenkiben élnek a nyári emlékek, Csabának és Nikinek azonban már másra kell nagyon odafigyelnie, szeptember 1-jétől kisfiuk iskolába megy. „Hála Istennek iskolatáskát kaptunk – egy jó párat – ajándékba, így azt nem kellett venni, de a tanszereket és a többit már megvásároltuk.”
Persze nem tudtuk megkerülni a süti klubot sem, ami időről időre szóba került beszélgetésünk során.
Gina beszélt arról, hogy ez a délutáni foglalkozások közül a legnépszerűbb. Pontosan leírta, hogy a múlt héten milyen finom kókuszos keksz tekercs készült. Mégis a legjobban az fogott meg minket, hogy mindenki – a fiúk/férfiak is – kivették részüket a süti elkészítésének munkálataiból, és persze az azt követő elfogyasztásból is.
Az Alapítványnak jó kapcsolata van a gazdasági szférával is, mely nem csupán a CSR programokra terjed ki, hanem a fogyatékos- és autista emberek nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatására is.
Gina hozta szóba azt is, hogy a majorság adta számos tevékenysége mellett bedolgozási munkákat is vállalnak. Most éppen kapcsolókat raknak össze. Bár nem egyszerű, és sokszor monoton a munka, mégis sokat tudnak elkészíteni és jó minőségben, amit a cég is elismer.
…sokrétű és szerteágazó szakmai munka folyik itt, melynek középpontjában maga az ember áll.
Ha teljességében nem is láthattunk mindent, az nagyon hamar kiderült, hogy milyen sokrétű és szerteágazó szakmai munka folyik itt, melynek középpontjában maga az ember áll.
És ez a majorság nem épülhetett volna, nem fejlődhetett volna így, ha az elkötelezett, tenni vágyó fogyatékos emberek mellett nem lettek volna ott az ugyanúgy elkötelezett segítők és szakemberek.
Zsuzsával a sajtkészítő üzemben találkoztunk. Beszélgetésünk során talán ő foglalta össze legszemléletesebben azt, hogy mi is tartja össze ezt a közösséget, mi a Baráthegyi majorság titka
„…én feltettem magamnak azt a kérdést, hogy mitől vagyok a legboldogabb. És az volt a válasz a magam számára: ha segíthetek másokon is…
Én mindig idevágytam a farmra, … hogy megtanuljam a sajtkészítést. És beleszerettem. Itt minden megvolt, az állatok, a természeti környezet, élhettem a segítő szakmámnak, foglalkozhattam emberekkel. Végre megtaláltam az én világomat, ahol minden kerek lett – mint a sajt.”
