Kiváltás: Mit tanultunk Dániában?

2016. augusztus 23. és 27. között, az Európai Unió által finanszírozott Path Of Deinstitutionalisation – Urgent Moves (PODIUM) c. projekt keretében az FSZK Nonprofit Kft. 5 munkatársának lehetősége adódott Dániába utazni, ahol – az ELTE-vel (Társadalomtudományi Kar, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) és további három nemzet partnerintézményeivel egyetemben – egy tanulmányúttal és intézménylátogatásokkal egybekötött partnertalálkozón vettek részt.

2A PODIUM projekt fő szakmai vállalása a későbbi intézményi férőhely-kiváltási menedzserek kiképzése 4 közép-kelet-európai országban (Románia, Szerbia, Szlovénia és Magyarország). A 2015 szeptemberében indult, 32 hónapot felölelő, 293.265 € támogatási összegű projekt első fázisának keretében a partnerek közös erővel kidolgozták azt a közös alap képzési programot, amelyet jelenleg minden partnerintézmény adaptál a saját nemzeti környezetébe, létrehozva a saját képzési anyagát. Mindeközben a feladattal megbízott dán partner, a Central Denmark Region megkezdte a trénerképző program kidolgozását, amely a 2017 nyarán sorra kerülő képzők képzése alapjául szolgál majd. Az említett képzésen az 5 partnerintézményből összesen 30 tréner kerül majd kiképzésre, ők fognak felelni később az egyes országok intézményi férőhely-kiváltási menedzsereinek kiképzéséért.

A dániai partnertalálkozó fő célja a képzők képzése kialakítása volt, ám a program kidolgozásával megbízott dán partnerintézmény – a konzorcium közös kérésére – számos helyi közösségi alapú szolgáltatást is bemutatott a résztvevőknek, mint jó gyakorlatot, így a román, szerb, szlovén, magyar partnerek egy kis bepillantást nyerhettek a jövőbe: milyen az élet az intézményi férőhelykiváltás után? Miként szolgálja ki a szociális ellátó szféra a fogyatékos személyek igényeit több évtizeddel a nagy bentlakásos intézetek bezárása után? Hogyan működnek együtt hatékonyan egymással a különböző, közösségi alapú szolgáltatások? Melyek voltak 20-30 évvel ezelőtt a dániai intézményi férőhely-kiváltási folyamat fő buktatói, kezdeti nehézségei, ellentmondásai, amikből tanulva mi már elkerülhetjük ezeket? Többek között ezekre a kérdésekre is kerestük, és többnyire meg is kaptuk a választ ötnapos tanulmányutunk alatt.

Házigazdáink, a Central Denmark Region munkatársai összesen nem kevesebb, mint 7 közösségi alapú szolgáltatással ismertettek meg bennünket a partnertalálkozó első két napjában. Láthattunk fogyatékos gyermekekkel foglalkozó közösségi alapú szolgáltatásokat, és megismerkedhettünk egy, a skizofréniával diagnosztizált személyek munkaerő-piaci integrációját segítő projekttel, a hajléktalanokat támogató szociális munkával, különös tekintettel a sürgősségi esetek ellátására létrehozott ügyeleti/krízis szolgálattal, valamint meghallgathattuk számos, az intézmények kiváltásában, lebontásában részt vett szakember előadását is.

Mondanunk sem kell, hogy az intézménylátogatások, előadások hatására rengeteg tudással és tapasztalattal gazdagodtunk, amit terveink szerint szeretnénk majd kollégáinkkal az FSZK belső szabadegyetemi előadása keretében megosztani, hogy a PODIUM projekt mellett további nagy, intézményi férőhelykiváltással kapcsolatos projektjeink szakmai munkájába is beépüljenek mindezek a hasznos tapasztalatok. Jelen cikkben tényleg csak a legfontosabb tanulságokat szeretnénk kiemelni.

Az első ilyen, hogy nagyon fontos, hogy már a nagy intézmények lebontása előtt rendelkezésre álljanak az újfajta ellátási rendszer alapját képező, elengedhetetlen, új, közösségi alapú szolgáltatások. Az első pillanattól kezdve legyen hova menniük a nagy intézetekből kiköltöző fogyatékos személyeknek, legyen hol igénybe venniük a különféle szolgáltatásokat, mindig tudjanak kihez fordulni, legyen szó az élet bármely területéről (egészségügy, munka, magánélet, szabadidő). Ha ezt sikerül megvalósítani, számtalan olyan problémát, buktatót sikerülhet elkerülni, amin a Dániában lezajlott folyamatok során 20-30 évvel ezelőtt keresztülmentek, és amelyből az átállással kapcsolatos legtöbb nehézségük származott. Előbb az új típusú szolgáltatások, utána a kiváltás – ez egy fontos üzenet onnan északról!

A másik nagyon fontos tanulság, amellyel Dániában gazdagodtunk, hogy az új, kiváltás utáni rendszerben elengedhetetlenül fontossá válik a különböző ellátási szektorok közötti együttműködés. Erre kiváló példa a „Job Project Morfeus” nevű projekt, amely skizofréniával diagnosztizált fiatalok munkaerő-piaci elhelyezkedését hivatott segíteni. A programot ismertető előadónk, aki jómaga foglalkoztatási konzultánsként segíti a fiatalok elhelyezkedését, kiemelte, mennyire fontos a helyi Pszichiátriai Osztállyal folytatott szoros együttműködésük. A foglalkoztatási konzultáns sohasem kezeli a fiatalokat, ez ugyanis a terapeuta feladata. Ha úgy érzi, a gondjaira bízott fiatalok egyikének terápiára van szüksége, hívja a terapeutát. Ő maga csupán felkészíti a fiatalokat a munkavállalásra, megismeri őket, szükségleteiket és megtalálja a hozzájuk leginkább illő munkalehetőséget, majd kapcsolatot tart a munkáltatóval és persze a terapeutával.

Az egész rendszer a bizalomra épül. A terapeutáknak, orvosoknak bízniuk kell a foglalkoztatási konzultánsban, hogy mindaz, amit tesznek, nem árt, hanem épp ellenkezőleg: használ a fiataloknak. Reményt adnak nekik, célt adnak az életüknek, és elmondásuk szerint ez a legjobb terápia.

Egy másik jó példa arra, hogy mennyire fontos a különböző szolgáltatók közötti együttműködés, a már említett, sürgősségi esetek ellátására létrehozott ügyeleti szolgálat. A nappali ellátást egy éjszakai ügyeleti szolgálattal kiegészítve 24 órás segítségnyújtást biztosítanak elsősorban pszicho-szociális fogyatékossággal élők, szenvedélybetegek és hajléktalan emberek számára. Összesen 16 szakember látja el az éjszakai ügyeletet, mind a 16 szakembernek két-két ügyeleti napja van egy hónapban. Nem önkéntesek, fizetést kapnak a munkájukért, de főállásban egyikük sem itt dolgozik, hanem különféle egyéb közösségi alapú szolgáltatásokban.

4Olyan ez számukra, mint egy plusz vállalás a közösség érdekében, egy közös küldetés. Lényegében azt az apró rést tölti be ez az ügyeleti rendszer, amelyet a többi, nappali közösségi szolgálat nem tudott betölteni. Egy hiányra volt ez a rendszer természetes, praktikus és költséghatékony válasza. A cél: mindig legyen kihez fordulniuk a fogyatékos embereknek, a rászorulók soha ne találjanak zárt kapukat. Bárki fordulhat hozzájuk, sokszor telefonon keresztül is tudnak segíteni, de ha kell, házhoz mennek. Sokszor elég egy 5 perces beavatkozás, de van, hogy több órát, vagy akár egy fél napot eltöltenek valakinél. Az egész rendszer a rugalmasságra és az egyénközpontúságra épül. Annyit segítenek és ott, amennyit és ahol szükséges. Minden esetben az egyén áll a középpontban.

Hosszasan sorolhatnánk még a hasonló, hasznos tapasztalatokat és tanulságokat, hiszen az ördög mindig a részletekben rejlik, de a legfontosabb üzenetet mégis egészen röviden meg tudjuk fogalmazni: van olyan ország, ahol már évtizedekkel ezelőtt végbement az intézményi férőhely-kiváltási folyamat, és működik, mégpedig nagyon hatékonyan működik a fogyatékos személyek életminőségének javítása érdekében, ami Magyarországon és bármely más országban is a kiváltási folyamat fő célkitűzése és mozgatórugója kell, hogy legyen. És nemcsak működik, de még most, évtizedek múltán is folyamatosan fejlődik, reflektál és válaszol a szükségletekre.

További információk a PODIUM Program projektről