Szavakkal látni
Audio-narrátor programmal segítik a vakokat és gyengén látókat
„Köszönöm, hogy két órára én is látó lehettem!” – mondta egy látássérült kisfiú, aki az Ódry Színpad tavalyi novemberi, kifejezetten a látássérült nézőknek szervezett Toldi-előadásáról jött ki. Az emléket Farkas Ildikó, a Színház- és Filmművészeti Egyetem munkatársa idézte fel. Itt indul február végétől audio-narrátor modellprogram, így Magyarországon is egyre többször kaphatnak majd professzionális segítséget vak és gyengén látó emberek ahhoz, hogy élvezhessék a színházi előadásokat.
Egy audio-narrátor nem csupán elmondja, mi történik a színpadon. Az ugyanis a cél, hogy az élmény a lehető legteljesebb legyen: még az előadás előtt elkíséri a látássérülteket egy színpadbejárásra, akik itt megtapinthatják a díszleteket és a kellékeket. A színészekkel is megismerkednek, így az előadás alatt hangjukat már könnyen tudják az egyes szereplőkhöz kötni. A darab közben pedig egy tolmácsfülkéhez hasonló helyen ül az audio-narrátor, innen „közvetítve” az adó-vevő készüléket használó látássérült nézők számára azokat az információkat, amelyeket ők nem érzékelnek. Lezárásképpen pedig a színdarab után, a színészekkel együtt megbeszélik a darabbal kapcsolatos élményeiket, gondolataikat. Mindebből egyértelmű: egy ilyen előadás nyitottságot és együttműködést kíván a színháztól is.
Narrált filmekre, illetve színházi előadásokra már korábban is volt példa, ám most lesz először lehetőség az audio-narrátorok szakmai képzésére. – A program kidolgozásánál arra törekedtünk, hogy a narráció minél nagyobb területet öleljen fel, amibe beletartozik a film, a televízió, a kiállítások, az oktatás, a konferencia és az egyéb szabadidős programok is a színház mellett – magyarázza Kovács Zsuzsanna szakmai oktató. Ez a törekvés egybevág azzal az európai uniós szabályozással, amely előírja, hogy a műsoridő meghatározott részére narrációt kell biztosítaniuk a tévécsatornáknak, így Kovács szerint ezen a területen a legnagyobb a perspektíva. A cél egy a jelnyelvi tolmácsokéhoz hasonló hálózat kiépítése. Londonban például van egy kiadvány, amelyben három hónapra előre szerepel, hogy mikor, hol, melyik előadás látható feliratozva, jelnyelvi tolmáccsal vagy audio-narrációval ellátva, illetve melyiket közelíthetik meg akadálymentesen mozgássérültek.
Győrei Zsolt egyetemi docens, a tanfolyam vezetője a szakmaiságra helyezte a hangsúlyt. Véleménye szerint egy audio-narrátornál kulcsfontosságú a felkészültség, ami az egyetemen hagyományosan oktatott szerkesztői, dramaturgi munkához hasonló képzettséget kíván. A narrátornak tudnia kell, hogyan ossza be az idejét, és nyitottnak kell lennie mind a darab, mind a közönség felé. A képzés során fejlesztik a résztvevők lényeglátását, tudniuk kell, hogy mit emeljenek ki, mi az az információ, amivel segítik a mű befogadását, egyúttal irányt adva a gondolkodásnak, nem csak tényeket közölve. A hangképzés és a beszédtechnika szintén helyet kapott a programban.
Pál Szilvia már többször „látott” így előadást. A Tilos Rádió ReHab a tortán című, fogyatékossággal élőkkel foglalkozó műsorának műsorvezetője maga is alig látó, és részt vett a felvételi eljárásban. Szerinte az jelenthet majd problémát, hogy látássérültek nem könnyen „mozdulnak”. Sok vak nem is próbálkozik ilyen programot szervezni magának, mivel hisz a sztereotípiáknak –„minek menne színházba, úgyse látja?” A kezdeményezés akkor lesz sikeres, ha fel is tudja kelteni az igényt a látássérültekben, és megmozgatja őket. A narrátornak szerinte a mimika és a gesztusok leírásában van különösen fontos szerepe. Előfordult, hogy az egész közönség nevetett a színész egy mozdulatán, amit ő nem látott és nem is mondta el a narrátor. Úgy érezte kihagyták valamiből. De ellenkező esetre is volt példa: egyszer egy különösen lelkes narrátor a táncot is megpróbálta elmesélni, ez viszont inkább zavaró volt.
Finanszírozás
A februártól júniusig tartó tandíjmentes, hétvégéken zajló „modellprogramra” 18 főt vettek fel, akik ennek elvégzése után szeptemberben elkezdhetik az akkreditált, tanúsítványt is nyújtó képzést. A Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. együttműködésben képzi az audio-narrátorokat. Tavaly az akkreditált képzés létrehozását, illetőleg a tananyagfejlesztést az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatása tette lehetővé, idén pedig európai uniós forrásból, egy Támop kiemelt projekt keretében tudjuk ingyenesen elindítani a programot – vázolja az anyagi hátteret Simonics Benjámin, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit K . projektmenedzsere, kiemelve az állami szerepvállalás jelentőségét.
Tóték narrálva
Az Örkény Színház március 5-i, szerdai Tóték című előadását látássérültek és vakok számára narrátor közreműködésével játsszák. Az előadás előtt, délután 5 órától pedig egyórás interaktív kulisszajárással, díszletek, kellékek, jelmezek megismertetésével segítik a látássérültek és kísérőik előadásra hangolódását.
