20 éves a Kéthelyi Értelmi Fogyatékosok Fészek Lakóotthona
Idén ünnepelte 20 éves fennállását a fővárosi önkormányzat által létesített Kéthelyi Értelmi Fogyatékosok Fészek Lakóotthona. Ebből az alkalomból az épület lakói, nyugdíjas és jelenlegi szakemberei bensőséges ünnepség keretében idézték fel azt az utat, aminek eredményeképpen ma lakóotthonuk emberi és személyiségi jogokat biztosító élettérré vált.
A fogyatékos emberek családias, otthonos környezetbe helyezéséről jó hetven éve születtek az első tanulmányok Nyugat-Európában. Szerzőik szerint a legsúlyosabb betegeknek/sérülteknek is javára válik, ha a teljesen egészséges emberekhez hasonló környezetben élhetnek.
A 40 férőhelyes, modern, a XXI. századi igényeknek megfelelő épület lakói, nyugdíjas és jelenlegi dolgozói bensőséges ünnepség keretében idézték fel, hogyan vált lakóotthonuk emberi és személyiségi jogokat biztosító élettérré, ahol elhivatott szociális szakemberek támogatott döntéshozatalra való törekvése segíti őket abban, hogy a többségi társadalom tagjaihoz hasonlóan, teljes életet éljenek, és bekapcsolódjanak tágabb környezetük mindennapjaiba is.
A lakók ünnepi alkalomra írt versei és gondolatai közül idézünk zárásként:
Kis-Varga Mihály: Emlék vers
Kell az otthon, ahol átölel a szeretet gyengéd karja.
Kell a család, aki válaszol a mosolyodra.
Kellenek a barátok kik melletted állnak,
hogy jobban tudj örülni a világnak.
Mindig kell valaki, aki el nem taszít soha,
akinek mindig őszinte a mosolya.
Kellenek a vidám csillogó szempárok,
amelyek szinte csalogatják a boldogságot.
Lépjél hát, mindig csak előre,
gondolj egyfolytában a szebb jövőre!
Míg van ember, ki megfogja a kezed,
szíved-lelked addig nyugodt lehet.
2007-ben kerültem a Fészekházba. Eleinte tele voltam félelemmel, de ezek nagyon gyorsan elszálltak. Már az első napokban rájöttem, hogy ez valóban egy fészek, amelyben boldogan nevelkednek a „fiókák”. Kezdettől fogva szerettem itt lakni, itt élni.
Ide tértem vissza munkából, itt voltak a barátaim, a kedvenc dolgaim, az ágyam, a szekrényem és még sorolhatnám mennyi minden, ami az idők során egyre jobban idekötött. Itt éreztem igazán otthon magam, ismertem a ház minden zugát, ismertem mindenkit és ez jó érzéssel töltött el.
„Mindannyiunkat a hely formál, ahol élünk és azok az emberek, akik szeretnek bennünket.”
Velem is ez történt. Itt lettem azzá, ami most valójában vagyok. Ezért nagyon hálás vagyok, és mindent köszönök.
Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hova -és van kihez- hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal, és valaki figyel rám.
Ács Nagy Éva: 20 éves a fészek
Bizony ez a húsz év már oly hamar eltelt,
hogy rohan előre a megállíthatatlan idő,
húsz év s a nap borúra mindig felkelt,
s felettünk szilárdan áll ott fent a tető.
Bárhogy is van, ez az otthonunk,
itt élünk, itt születnek meg álmaink,
itt mindig mind itthon vagyunk,
ez az otthon terelgeti jó felé útjaink,
E falak között voltak, s lesznek küzdelmek,
születtek itt viszályok, és szerelmek,
de mellettünk álltak a segítő nővérek,
köszönjük meg nekik a sok türelmet.
Az évek során a lakók jöttek-mentek,
ki erre, ki arra vette az élete útját,
s idővel átalakult a személyzet,
de a falak mégis őrzik állandóságát.
Mert ez olyan nekünk mint egy igazi fészek,
ki befogadja az eltévedt csibéket,
bizony jó itt lenni, együtt nevetni,
biztonság ez, mert nem hagy eltévedni.
Hát éltesse az Isten még sokáig,
csendüljön fel ajkunkon az ének,
hallatsszon harangszó, Mennyországig,
mintha felettünk angyalok őrködnének-
