A hű társ, aki megnyugtat
Idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft (FSZK). A jubileum alkalmából olyan családokat kerestünk meg, akik napjainkban is előnyét élvezik a Társaságunk által kezdeményezett fejlesztéseknek, támogatott programoknak. Életutakat, sorsokat, történeteket kerestünk a poros és sokszor személytelen akták, mappák mögött. Így jutottunk el többek között az Asperger-szindrómával élő Ákos és segítőkutyája, Buddha történetéhez.
A FSZK számos pályázati programot indított, rengeteg mindennel foglalkozott az elmúlt 20 évben. 2017-re elértük a 120 fős létszámot, többnyire az irodánkban ülve módszertanokat írunk, kiemelt programokat valósítunk meg, Európai Uniós forrássokkal dolgozunk. Igyekszünk sokat menni a terepre, hogy minél többször legyen alkalmunk a valós életben találkozni azokkal az emberekkel, akikért nap mint nap dolgozunk, akik életének a jobbítása célunk.
Fontos, hogy a mindennapi munkánk során, az esetleges nehezebb, nagyobb kihívásokat tartogató napokon is emlékeztessük magunkat időről időre arra, hogy mit miért csinálunk. Hogy ezeket a fejlesztéseket, programokat azért valósítjuk meg, hogy 5-10-20 év múlva legyenek olyan érintett személyek, szülők, családtagok, akik – ha bajban vannak – tudjanak kihez fordulni, tudjanak honnan segítséget kérni és kapni. Ez Társaságunk küldetése, és ennek tudatosítására, mélyebb, bensőségesebb, hitelesebb megélésére gyűjtöttük össze az alábbi személyes, helyenként megható és szívhez szóló történeteket.
Az egyik legszebb ilyen történetért egészen Debrecenig utaztunk, ahol személyesen ismerkedhettünk meg Ákossal, egy hatodik osztályos, integrált iskolába járó, Asperger-szindrómás fiúval, édesanyjával, Edittel, Ákos hű társával, Buddha nevű kutyájával, valamint kiképzőjével, Lajossal.
Buddhát annak idején az FSZK által kiírt pályázat támogatási összegéből képezte ki az Aura Segítő Kutya Alapítványnál dolgozó Nagy Lajos. Hogy milyen változást hozott Buddha Ákos életében, illetve személyiségfejlődésében, arról édesanyja, Edit mesélt nekünk:
„Ákos több éves koráig nagyon nehezen viselte az emberek közelségét. Én is folyton csupa kék-zöld folt voltam, mert nem ritkán, amint közeledni próbáltam hozzá, megharapott. Innen indultunk” – kezdi a történet elmesélését Edit. „Aztán Buddha hatására ez valami fantasztikus módon enyhült, és hihetetlen változáson ment át Ákos. Ma már az iskolában a tanító néni ölelését is fogadja, egyedül buszozik, rendezvényekre jár. Még a farsangi ünnepségen is részt vett, ahol lexikonnak öltözött. Ez az önfelvállalás magas foka volt nála, mert nagyon jó memóriája, tanulási készségei vannak, amik mind az átlag feletti szenzoros érzékenységéből fakadnak. Ezek csodálatos képességek, de ugyanebből a szenzoros érzékenységből adódik, hogy Ákos nagyon nehezen viseli a tömeget, a szagokat, a hangokat, stb. Az integráció számára egy hatalmas ingerbomba, de mára fantasztikusan viseli ezt is, és én látom, hogy ez nagyon nagy részben Buddhának is köszönhető. Nagyon jó hatással van Ákosra.”
„…első osztály óta ott van a képe a tolltartómban, és elég, ha ránézek, máris megnyugszom tőle.”
Hogy mit jelent számára Buddha, mi mindent köszönhet neki és mit tanult tőle, arról magát Ákost kérdeztük. A fiú nagyon nyíltan felvállalta előttünk is érzelmeit, gondolatait, ami szintén azt mutatja, nagyon sokat fejlődött azóta, hogy még saját édesanyja közeledését, érintését elviselni is kihívás volt számára. „Elsősorban megnyugtat. Mindig megnyugtat, ha ott van velem. Az iskolába nem kísér el, de első osztály óta ott van a képe a tolltartómban, és elég, ha ránézek, máris megnyugszom tőle. Aztán jó vele játszani, jó etetni, gondozni őt. Délután apuval lemegyünk vele sétálni, és hétvégén is, ha jó idő van, akkor nagyokat sétálunk és játszunk vele az erdőben” – meséli Ákos.
Ahogy tovább beszélgetünk vele és édesanyjával, azt is megtudjuk, hogy esetenként Buddha ébreszti reggelente Ákost, vagy mellébújik az ágyban, miután gazdája felébredt. Sőt, édesanyja azt is elárulta nekünk, hogy még régebben az egyik reggel Buddha vackában, szorosan a kutyához bújva találta kisfiát, úgy aludtak. Nagyon szoros kötődés ez ember és állat között, aminek hatására Ákos egyre közelibb kapcsolatot tud ápolni embertársaival is, és egyre jobban be tud illeszkedni a társadalomba. Igazi filmbe vagy mesébe illő történet ez, amit az tesz igazán széppé és különlegessé, hogy itt játszódik köztünk, a valóságban.
Éppen az interjúnk előtti napon volt Ákos és Buddha első közös kis fellépése. Iskolatársai előtt mutatta be Buddhát, illetve megmutatta, hogyan képes irányítani négylábú barátját. Azt is elárulta nekünk, hogy reméli, nem ez volt az egyetlen közös fellépésük, mert a szabadidejében szívesen tartana hasonló bemutatókat mások előtt is. Az iskolában is imádták a gyerekek, és biztosan máshol is népszerűek lennének ezek a kis fellépések.
„Fantasztikus azt látni, hogy milyen nyugtató hatással van Ákosra Buddha. Amit a mi kedvünkért nem csinálnak meg a gyerekek, azt a kutyák kedvéért igen. Nagyon sokat köszönhetünk Buddhának és persze Lajosnak, aki kiképezte és nekünk adta őt. Ez röviden a mi kis történetünk”
– mondta el végül a büszke édesanya, akinek saját bevallása szerint fia a példaképe, és nem győzi csodálni őt azért a küzdelemért, amit nap mint nap folytat.
