IFKT GYIK 1. kérdés

Kérdés: Általában elzárkóznak az alapszolgáltatást nyújtó nappali intézmények a fejlesztés elől a felmért településeken. Mivel lehet presszionálni őket az együttműködésre, mire hivatkozzon a pályázó, egy-két érv, jogszabály vagy uniós hivatkozás jól jönne a tárgyalásokhoz!

Válasz: A férőhelyek személyközpontú, tényleges kiváltása csak a kapcsolódó szolgáltatások párhuzamos fejlesztésével együtt valósulhat meg. Az alapszolgáltatások fejlesztésére a szakpolitika kiemelt hangsúlyt fektet, tehát aki bekapcsolódik a folyamatba az most elkötelezi magát a stratégiai elvek szerinti közösségi alapú szolgáltatások kialakítása mellett, így a szolgáltatása jóval magasabb színvonalúbb és ezáltal fenntarthatóbb is lesz.

Jogi és szakmai érvek:

1) Az Országos Fogyatékosságügyi Program végrehajtásának 2015–2018. évekre vonatkozó Intézkedési Tervéről szóló 1653/2015. (IX. 14.) Korm. határozat
a. 5.4. Szabályozási szinten kell lehetővé tenni a fogyatékossággal élő személyek részére a szociális alapszolgáltatások infrastruktúrájának bővítését, fejlesztését, különös tekintettel a nappali ellátást biztosító intézményekre.
2) A fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló 2017-2036. évekre vonatkozó hosszú távú koncepcióról:
a. A kiváltási folyamat csak akkor lehet sikeres az érintett fogyatékos egyén szempontjából, ha a lakhatás és a mindennapi életvitel támogatásai (szociális, foglalkozási, stb.) különválasztódnak, fizikai térben is elkülönülnek. A különválasztás azonban nem okozhat ellátatlanságot, hozzáférési problémát. Ez utóbbi veszély csak úgy hárítható el, ha az adott település(rész), ahol az önálló lakhatás történik részben a szükséges szociális (alap- és nappali) szolgáltatásokkal, részben egészségügyi (háziorvos, célcsoporttól függően járóbeteg ellátás) szolgáltatásokkal, továbbá foglalkozási – képzési szolgáltatásokkal megfelelő mértékben (stabilan, jó minőségben, elegendő kapacitással) rendelkezésre áll.
b. A támogatott lakhatás csak abban az esetben tud közösségi ellátásként működni, ha a finanszírozás is átalakul, összhangban lesz az egyén szükségleteire épülő szolgáltatásnyújtással.
3) 2007. évi XCII. törvény / az Egyezmény 19. cikke (Önálló életvitel és a közösségbe való befogadás) rögzíti a fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogát a közösségben való élethez, és feladatul szabja, hogy a mindenki számára nyújtott közösségi szolgáltatások és létesítmények azonos alapon hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára is.
4) Fontos érv, hogy az 1/2000 rendelet módosításával már az alapszolgáltatások szakmai programjának rögzíteni kell a „szolgáltatási elemeket”, így a két szolgáltatás a támogatott lakhatás és a nappali ellátás szolgáltatási portfóliója jóval kompatibilisebb.