IFKT GYIK 22. kérdés
Kérdés: Lehet-e a komplex kiváltási szükségletfelméréssel vagy az Egyéni kiváltási szükségletfelméréssel alátámasztani azt, hogy melyik lakó kerülhet 2-12 fős támogatott lakhatást nyújtó házba illetve lakásba vagy 13-50 fő számára ellátást nyújtó „lakócentrumba”?
A fenti két eszköz közül bármelyik alkalmas-e a lakócentrumok szükségességének alátámasztására?
Válasz: Sem a Komplex támogatási szükségletmérés (TSZA), sem az Intézményi Férőhely Kiváltási Terv (IFKT) módszertanban leírt Egyéni kiváltási szükségletfelmérés (EKISZ1) nem alkalmas eszköz a lakócentrum létrehozásának, vagy a fogyatékos – pszichoszociális fogyatékos – szenvedélybeteg személyek lakócentrumban való elhelyezésének alátámasztására.
A komplex támogatási szükséglet felmérés feladatáról, tartalmáról az 1/2000. (I.7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről a következőképp rendelkezik:
110/C. § (1) A komplex szükségletfelmérés kiterjed
- a) az egyén igényeire és elvárásaira a mindennapi életvezetésének támogatásával kapcsolatban,
- b) az egyén által megfogalmazott rövid- és hosszú távú célokra,
- c) az életkor- és fogyatékosság-specifikus igényekre,
- d) a családi állapotra, a természetes és professzionális támogató környezetre,
- e) a képzettségre, munkatapasztalatra,
- f) az életvitel önállóságának meghatározásához szükséges mértékben a jövedelmi, vagyoni helyzetre,
- g) a lakhatás fizikai környezetének speciális szükségletére, a kommunikációs szükségletekre,
- h) annak felmérésére, hogy az élet mely területén szükséges a támogatás és milyen mértékben,
- i) a speciális csoportoknak nyújtott egyéb támogatás bevonására vonatkozó szükségletre és annak mértékére,
- j) a támogatási szükséglet időszakosságára vagy folyamatosságára,
- k) folyamatosan nyújtott – általános és speciális – szociális munka esetében annak intenzitására, gyakoriságára, valamint az egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzájutás megszervezésének igényére,
- l) az egyén együttműködési szándékának felmérésére.
(2)313 A komplex szükségletfelmérést célcsoport-specifikus, fogyatékosság esetén fogyatékosság-specifikus módszerekkel, felmérő eszközökkel kell elvégezni.
Az a), b) pontokban megfogalmazottakról kizárólag az egyénnel készített interjú során nyerhetünk információt a c) pontban megfogalmazott fogyatékosság és életkor specifikus igények is az interjú során körvonalazhatók. Mind a Komplex támogatási szükséglet felmérés, mind az Egyéni kiváltási szükségletfelmérés során a lakókkal veszünk fel interjút. Ebben jelennek meg pl. az egyszemélyes vagy párkapcsolatos elhelyezés iránti igények, illetve az, hogy ki kivel szeretne együttlakni, de a 13- 50 fő elhelyezését biztosító lakócentrum iránti igények nem jelennek meg. Természetesen nem is várható el az interjúalanyoktól, hogy fogalmuk legyen erről az elhelyezési formáról. Az összes többi felmérési elem egyéni szükségletekre kérdez rá, azonban egyikből sem következik az, hogy 1-12 támogatott lakhatást nyújtó ingatlanban vagy 13-50 fő támogatott lakhatását biztosító épületben, „lakócentrumban” elégíthetők ki. A nemzetközi és hazai ajánlások, tapasztalatok arra mutatnak, hogy a tartós lakhatás, illetve önálló életvitel szempontjából a minél kisebb lakóegységek eredményesebbek.
Az 1993.évi III. tv. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 75§. (7) bekezdésében kijelenti, hogy a komplex szükségletmérés eredménye, azaz az igényelt támogatás mértéke és intenzitása nem befolyásolhatja a támogatott lakhatás iránti jogosultságot:
(7) Ha az ellátott ápolást, gondozást nyújtó intézményből vagy ápoló-gondozó célú lakóotthonból kerül támogatott lakhatásba, az ellátott komplex szükségletfelmérését – folyamatos ellátása mellett – az intézményvezető végzi el. A komplex szükségletfelmérés alapján kell meghatározni az (1) bekezdés d) pontja szerinti szolgáltatási elemeket, annak eredménye azonban a támogatott lakhatásra való jogosultságot nem érinti.
Továbbá:
A Komplex támogatási szükségletmérés módszeréről az EMMI honlapján található Útmutató a komplex támogatási szükségletfelmérő eszköz használatához
sem tartalmaz arra vonatkozóan iránymutatást, hogy ki és milyen támogatási szükséglettel rendelkező személy mely lakhatási formában helyezhető el. Nem mutat rá a lakhatási szükséglet és a támogatott lakhatás (1-12 fő számára), vagy a lakócentrum (13-50 fő számára) közötti összefüggésre. Nem is mutathat, mert nincs ilyen összefüggés! Az egyén szükségletéből közvetlenül nem lehet levezetni ez. Ha valami, akkor az előzőekben említett igénybevevői interjú adhat támpontot ehhez legfeljebb.
A komplex támogatási szükségletmérő eszköz Összegző lapja (a fentebb jelzett Útmutatóban) az alábbi szempontokat adja a lakhatási forma megválasztásához / kialakításához.
Lakhatás tervezésénél fontos szempontok (Megfelelő szempont X-szel jelölendő!)
Fizikailag akadálymentes lakókörnyezetet igényel
Helyzetváltoztatáshoz segédeszközt használ, nagy helyigény
Jó megvilágítás/több fényforrás elhelyezése fontos számára
Szintkülönbséghez lift szükséges számára
Egy ágyas lakószoba szükséges számára
Alternatív, augmentatív kommunikációs eszközök szükségesek számára
Mindezek alapján megállapítható, hogy a lakócentrumban való elhelyezés nem vezethető le egyenesen a szükségletfelmérések során felmerülő lakhatási szükségletből. Sokkal inkább a fenntartó/ intézmény szolgáltatásainak tervezése során kialakított egyéb szempontok következménye: a lakhatási lehetőség, lakhatási forma, a szervezet részéről nyújtott elhelyezési feltétel, adottságként jelenik meg, melybe utólag kell beilleszteni a lakókat – már ha úgy dönt(ött) a fenntartó, hogy nagyobb lakócentrumot alakít ki.
