IFKT GYIK 26. kérdés

Kérdés: A lakó diagnózisa: súlyos értelmi fogyatékosság. A felmérést készítő azonban jól ismeri őt, a képességeit, és pontosan tudja, hogy ez nem fedi a valóságot. Mit írjon a felmérés diagnózisról szóló részébe? Beírhatja-e megjegyzésbe, hogy ez nem fedi a valóságot?

Válasz: Úgy gondoljuk, hogy a diagnosztikus kategóriák önmagukban nem mondanak szinte semmit az egyénről, semmiképpen sem kívánatos, hogy bármely beavatkozás, támogatás alapja pusztán az orvosi diagnózis legyen. Amiért ebben a felmérésben a hivatalos diagnózist szükséges beírni, az az, hogy ez az adat elsősorban összesített, intézményi-statisztikai felhasználáshoz, a pályázat és a szakmai terv elkészítéséhez szükséges (célcsoport bemutatása). Ehhez csak a hivatalos dokumentáció használható fel.

Amennyiben van lehetősége az intézménynek, és valóban nagy a diszkrepancia, indokolt lehet felülvizsgálat kérése.

A fogyatékosság szociális, társadalmi modelljében gondolkodunk, ahol sem az orvosi kategória, sem az intellektus nem meghatározó tényező. A személy, mint teljes jogú állampolgár, és mint a környezetével interakcióban élő ember. Ezen interakció eredményeképpen meghatározható az esetleges akadályozottság, mely a környezet megfelelő átalakításával, hozzáállásával (fizikai, info-kommunikációs és mentális akadálymentesítés) akár teljesen elhárítható.

Természetesen megjegyzést bárhova, bármivel kapcsolatban tehet a kitöltő személy. Fontos továbbá, hogy – a módszertanban javasoltnak megfelelően – egy személy kövesse végig a lakó életét jelen felméréstől és tervezéstől kezdve egészen a kiköltözésig, a szolgáltatási terv elkészítéséig. Többek között ez is biztosíték arra, hogy ne vesszen el fontos információ, és a folyamat valóban egyénre szabott, individuálisan meghatározott, nem pedig „célcsoport-specifikus” lesz.