IFKT GYIK 8. kérdés

Kérdés: Aki teljesen elutasítja, annak is ki kell költözni? Mi van, ha valaki nem akar kimenni?

Válasz: Nem feltétlenül!  Az intézményi férőhely kiváltási folyamat előkészítő szakaszának szinte legelején végezzük el a lakók felmérését, majd ennek kimeneteként a lakók egyéni kiváltási tervét. A felmérés egyik legfontosabb alapelve, hogy a lakók bevonása, ha szükséges, hangjuk kihangosítása kötelező. Ezért a felmérés hangsúlyos részét képezi a velük készített interjú, melyben elmondhatják vágyaikat, elképzeléseiket (IFKT  Módszertan, Lakók felmérése modul). Azonban gyakran találkozhatunk azzal, hogy előzetes tapasztalat híján nem tudják elképzelni a támogatott lakhatás nyújtotta életformát, szoronganak a változástól, és inkább elzárkóznak. Ezért a felmérőknek az is feladata, hogy ilyen esetben segítse a megismerésüket, lehetőséget biztosítsanak többféle eszköz igénybevételével megismerésére. Ezt már az első tájékoztatás során érdemes lenne bevetni az intézménynek, pl. egy rövid film bejátszás TL-ről, lakóotthonról vagy valamely más kiscsoportos lakó-, életformáról (ez nem helyettesítheti a későbbiekben egy személyes tapasztalatszerző látogatás szervezését!). Nagyon fontos a megerősítés, motiváció a segítők, vezetők részéről. Amennyiben a munkatársak bizonytalanságot vagy elkeseredést sugároznak, akkor a lakók is bizonytalanná, elkeseredetté, elutasítóvá válnak. A legtöbb esetben az említett eszközökkel oldható a szorongásuk. Előfordulhat azonban, hogy valaki kora, pszichés állapota vagy esetleg személyiségbeli tulajdonságai miatt zárkózik el a változástól. Ebben az esetben hagyni kell álláspontjánál és vagy visszatérni későbbiekben egy-egy beszélgetés erejéig. Amely lakó vagy hozzátartozó álláspontja nem mozdul el a költözés irányába, akkor meg kell vizsgálni a más intézménybe kerülésének lehetőségeit.  Mindenképpen saját / törvényes képviselő döntésének eredményeképp kell, hogy megfogalmazásra kerüljön a végleges döntés. Ez esetben lehetőséget kell teremteni más intézménybe költözésére, pl. idősek otthonába vagy másik ápoló-gondozó otthonba. Fontos és minden bizonnyal igénylik is ez irányú javaslatunkat. A legfontosabb annak tudatosítása, hogy az átalakulás mindenképp megtörténik, döntésük nincs befolyással erre a folyamatra. Idősebb értelmi fogyatékos személyek körében fordulhat elő leginkább, hogy azt képzelik, ha nem költöznek el, akkor minden marad a régiben, tehát elhatárolódásukkal befolyásolni képesek a folyamatot. A kiváltás egy folyamat, erre a folyamat jellegre mindig tekintettel kell lennünk. A folyamat jellegből adódóan sok esetben a lakók motivációja is változik: nem ritka eset, akár természetesnek tekinthető, hogy az első reakció a változás elutasítása, majd a felkészülés során, tapasztalatszerzés, saját élmények feldolgozása, a kételyek, kérdések tisztázásának következtében lassan átfordul az elutasítás elfogadásba, kialakul, megerősödik a motivációjuk.