Lakásból otthon Kaskantyún: interjú Zoltánnal
Kaskantyún több mint egy éve lezajlott a Harmónia Integrált Szociális Intézmény EFOP 2.2.2. projektjének avató ünnepsége, ahol az első 12 lakó támogatott lakhatásba való beköltözését ünnepelték. A Leánder Otthon lakója és esetfelelőse meséltek a TÁRS projekt intézményi koordinátor munkatársának – Tóth Péternek – a megváltozott életükről, az új otthon adta lehetőségeikről, élményeikről.
A kaskantyúi támogatott lakhatásban élő emberek láthatóan jól érzik magukat és terveket szőnek a Leánder Otthonban, ami most már nem csak egy ház számukra, hanem valóban az otthonuk. Petróczi Györgyi, a ház esetfelelőse nagyon örül és büszke a közös munka eredményére. Elmesélte, hogy hetente, általában hétfőnként összegyűlnek a lakókkal megbeszélni az elmúlt hetet, és az előttük álló időszakot is közösen átgondolják. Mindezen felül a mai napig figyelmet fordítanak a háztartási ismeretek, főzés, nagy és kis takarítás közös tanulására. A ház lakói érdeklődésük szerint, rendszeresen részt vesznek közösségi programokon, úgy, mint: a juniális, ahol saját csoporttal indulnak; továbbá a falu szüreti napján és a jeles nemzeti ünnepeken is mindig jelen vannak. A motoros találkozón a Leánder Otthon kinyitotta a kapuit és az érdeklődőket vendégül látták a lakók. 2019-ben a „Madarak és fák napján” fát ültettek a helyi ünnepség keretein belül. Nyár végén többen elkezdtek otthon tornázni, illetve együtt elmentek Kiskőrösre a fürdőbe is. A lakóközösség az ünnepek alatt – saját ötletük alapján – közös süteményezést is szervezett, amit kellemes beszélgetések és nagy nevetések kísértek, akárcsak egy családnál. Az esetfelelős szerint mindezekből is jól látszik, hogy valóban mozgalmasabb a lakók élete, mióta kiköltöztek.
A Leánder Otthon egyik lakója, Zoltán is aktívan kiveszi a részét a közösség életében: már a beköltözéskor önként elvállalta a kerti teendők nagy részének elvégzését. A szüreti napon – amely a teljes integrált intézmény közös rendezvénye – ő volt az egyik vendéglátó, ami számára is új, örömteli szerep volt. 2019-ben a Leánder Otthon a karácsonyfát Zoltán keresztfiától kapta, az ünnepek elmúltával pedig – a lakók közös részvételével – a fát kiültették a ház udvarába. Zoltán továbbra is sokat segít a nagyintézmény közösségének, sokszor elkíséri nehezebb helyzetben lévő társait orvoshoz vagy akár vásárolni. Rendszeresen bejár a központba is, így a kaskantyúi közösség része is lett.
Hogyan került be a nagyintézménybe?
Meghaltak a szüleim, egyedül maradtam. Nem bírtam az egyedüllétet. Elmentem a kecskeméti kórházba segítséget kérni. Nekiálltam inni, utána lett itt hely. Kecskeméten tanácsolták nekem Kaskantyút.
Mióta él Kaskantyún?
1992-ben jöttem ide és a nagy épületben laktam majdnem 27 évet. Tehát összességében ez év január 28-án volt huszonnyolc éve, hogy itt élek. Ebből egy éve a Leánder Otthonban.
Hol vagyunk most Zoltán?
Pályázaton nyert az intézmény. Abból építettek 5 házat, abban vagyunk most: ez az első, a Leánder Otthon. Mikor hallottam először, hogy építeni fognak ilyet, nem akartam elhinni. Az intézménnyel elmentük már kész házakat nézni. Bélapátfalván jártunk, ahol 3 házat néztünk meg, illetve Szilvásváradon a kastélyt. Ott lehetőségünk nyílt beszélgetni az ott lakókkal, akik már a támogatott lakhatásban, házakban éltek. Rengeteg tapasztalattal jöttem haza, utána már nem féltem.
Mit gondolt, amikor kiderült, hogy Ön is új házba költözik? Mi jutott először eszébe?
A közös főzések, azokat vártam nagyon! Tudunk csinálni közösen birkapörköltet, kakaspörköltet is. Mikor mondták, hogy itt is lesz konyha, azt mondtam, na végre! Amikor először ide az új házba jöttem, csináltam is egy tojásrántottát, úgy ahogy én szeretem, úgy parasztosan, tudja, hagyma kolbász, miegymás. Azóta volt más is, lángos és palacsinta. A rávalót közösen adtuk össze, közösen csináltuk, mindenki sütött 3-3 darabot. Örülök, hogy itt 2 ágyas szobákban vagyunk most. Nincs semmi gond, mindenkinek meglett a szokása és nem zavarjuk egymást.
Mi segített abban, hogy otthon érezze magát a támogatott lakhatásban?
Kinyitom éjszakára az ajtót, nyáron az ablakot is, így van jó levegő. Ha pedig úgy van kedvem, sokáig alszom, de általában felébredek itt is korán.
Jó itt lakni a Leánder Házban?
Itt vagyunk és ez nagy előrelépés. Olykor van összezörrenés itt is, mint bárhol, de azért együtt van a csapat. Köszönhető annak is, hogy felkészítettek minket az együttlakásra. Az sokat segített. Itt szabadabbak vagyunk.
A szobája falán látok egy képet. Kiket ábrázol?
A keresztfiamat. 18 év után keresett meg, már itt a Leánder Otthonba jöttek, látogattak meg. A kapcsolat tart, szombaton is megyek hozzájuk ebédelni.
Önnek mi a munkája, mivel foglalkozik?
Eddig a Kézműnél dolgoztam a telephelyen. Múlt évben mentem nyugdíjba. A falon lévő gravírozott órát kaptam a kollégáktól.
Végül mit üzenne azoknak, akik kiköltözés előtt állnak?
Bátran, csak előre!
