„Lakók napja” Bercelen
A Nógrád Megyei Reménysugár Egyesített Szociális Intézmény Harmónia Rehabilitációs Intézet és Ápoló Gondozó Otthon berceli intézményében, 2020 augusztusában megvalósult „Lakók napja” elnevezésű program nagyon jó példa arra az összefogásra, amit a támogatott lakhatás hívott elő. A nagy sikerű rendezvény különlegessége, hogy azt évek óta az intézmény lakói és dolgozói közösen szervezik és bonyolítják le, ezzel is hagyományt építve.
A „Lakók napjára” minden évben meghívást kapnak – és ez év augusztusában is szép számmal képviseltették magukat – a lakók hozzátartozói, a település vezetői, intézmények vezetői, civil szervezetek, és a régióban élő társintézmények is. Az ünnepségen részt vett Galyasné Dósa Katalin ellátott-jogi képviselő is.
Az idei rendezvény megjelent vendégeit Brokhauser Péter, a berceli intézmény telephelyvezetője köszöntötte. Nyitóbeszédében kiemelte, hogy ez a nap csak az ellátottakról szól. Munkatársainak megköszönte a rendezvény megszervezésében való aktív részvételt és azt az áldozatos munkát, amit egész évben tanúsítanak az ellátottak érdekében. Déska Beatrix, vezető pedagógus pedig ismertette az egész napos programot, illetve köszönetét fejezte ki a támogatóknak.
A „Lakók napja” alkalmából az ellátottak színvonalas és szórakoztató műsorokkal készültek. A lakók nagy izgalommal és örömmel adták elő a vendégeknek a produkcióikat. A műsorban szerepeltek versek, illetve zenés-táncos előadások. Műsoruk végén, – a Petőfi úti telephely dolgozóinak közreműködésével – vidám hangulatú meglepetés táncprodukciót mutattak be, melybe a kedvet érző közönség is bekapcsolódhatott.
A nagy intézményből a támogatott lakhatásba való átalakulás rendkívül érzékeny folyamat, eredményes megvalósulása kiemelten fontos közös érdek. Ezt a szemléletet és a közösségi befogadás fontosságát erősítették a jó hangulatú rendezvény délutáni programjai is: a játékos vetélkedők, sorversenyek, továbbá a táncház is, ahol együtt táncoltak a lakók, dolgozók és a jelen lévő vendégek.
A „Lakók napja” program mottójaként tekinthetünk egy lakó által elmondott versre, mely így szól:
Balga lelke vagyok e földnek,
hittem, hiszem, hogy jók az emberek.
Sokan jóságra közönnyel felelnek,
földön fekvőért nem nyúlnak kezek.
Sanyarú sorsra fejet elfordítanak
tudomást venni róla, nem is akarnak.
Csodát fentről, Istentől várnak,
egymásban szépet, soha meg nem látnak.
Pedig a csoda ott él a lelkekben,
segítséget adni, kérni, soha nem szégyen.
Szeretni a társat vigyázni ismeretlent,
mosolyt adni annak is, ki kedvetlen.
Meglátni másban a szépet, a jót,
kimondani néha az elismerő szót.
Bátran nézni egymás szemébe,
örömet vinni a másik szívébe!
(Szeibert Ágnes: Mosolyt adni)
