Foglalkoztatást ösztönző gyakorlatok, a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének nemzetközi tapasztalatai alapján
„Megváltozott munkaképességű személyek munkaerőpiaci integrációját elősegítő programok támogatása” – FOGLALKOZTATÁS 2016
Kutatási eredmények
A Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar Munkatudományi Kutatócsoportja által összeállított tanulmány kilenc európai országban vizsgálta a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának ösztönzését célzó gyakorlatokat.
Átfogó képet kapunk a tanulmány célcsoportjáról és az Európai Fogyatékosságügyi Stratégia 2010-2020 főbb fókuszpontjairól. Az Európában élők hatoda, csaknem 80 millió ember számára valamilyen fokban meglévő fogyatékosságuk miatt nem biztosított a teljes mértékű társadalmi szerepvállalás, és a munkaerőpiachoz történő korlátozott hozzáférésük miatt szegénységi rátájuk 70%-kal magasabb, mint az átlagos embereké. (27. old).
A jelzett országokban vizsgálják azokat a politikákat és stratégiákat, amelyek jelentősen befolyásolják a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának filozófiáját és irányait. Az Európai Unió tagállamaiban a foglalkoztatási hátrányok kezelésére az aktív, személyre szabott integráció elvét tekinthetjük mértékadónak, melynek részletes kifejtését kapjuk.
A nemzeti szintű ösztönző rendszerek bemutatása előtt a tanulmány kitér a rehabilitációs hozzájárulás elvi megközelítésének lehetséges útjaira, hiszen például éppen a kvótarendszert tekinthetjük szabályozó mechanizmusnak, de éppúgy a szakpolitikai intézkedések hatékonyságát biztosító eszköznek is.
Az egyes országokban működő foglalkozási rehabilitációs rendszerek összehasonlító vizsgálatához természetesen ki kellett dolgozni egy egységes szempontsort, valamint a fogalmak tisztázása is fontos feladatot jelentett, mert a megváltozott munkaképesség fogalma az egyes országokban eltér egymástól.
Minden egyes ország esetében képet kaphatunk a munkaerőpiaci körülményekről, és részletesen bemutatják a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek helyzetét. A foglalkozási rehabilitációra szakosodott intézményeket, a nyújtott szolgáltatásokat, ellátásokat, az aktív munkaerőpiaci eszközöket, intézkedéseket is részletesen tárgyalják. Megismerhetjük az ösztönző rendszerek felépítését, az álláskeresőknek és a munkáltatóknak nyújtott szolgáltatásokat, valamint az alkalmazott kvótákat és hozzájárulásokat.
Általánosságban elmondható, hogy a rendszereknek mindenütt alapvető célja a fogyatékkal élők foglalkoztatásával kapcsolatos érzékenység növelése, az, hogy minél több befogadó munkahely jöhessen létre.
Mindegyik országból bemutatásra kerül egy-két, nemzeti szinteken már működő jó gyakorlat, biztosítva ezzel a sokszínűséget. Több országban találhatunk jó példát arra, hogy egy állami tulajdonú cég, védett foglalkoztató nyílt piaci, integrált, főként a szolgáltatási üzletágban működő munkahelyeken mutatja meg a társadalomnak, hogy megváltozott munkaképességgel is teljes értékű munkát lehet végezni nyílt piaci körülmények között is.
A tanulmány végén a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatására a kilenc országban kialakult gyakorlatok összehasonlító elemzése található. Említésre kerül az átalakult munkaerőpiaci helyzet, melynek jellege mindenütt egyre újabb kihívások elé állítja a foglalkozási rehabilitáció intézményrendszerét, és összefoglaló képet kapunk a támogatások, szolgáltatások jellemzőiről, és természetesen a kötelező foglalkoztatás, illetve hozzájárulás összehasonlítása is megtörténik.
Az írás egyik célja, hogy megalapozott szakpolitikai döntések születhessenek a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának motiválása érdekében.
Nem feledkezhetünk el arról a fontos szempontról sem, hogy a célcsoport jelentős munkaerő-tartalékot jelent, ezért foglalkoztatáspolitikai szempontból rendkívül fontos alapos ismeretük.
