Támogatott Lakhatásra való lakófelkészítő tábor Sziágyon
Együtt egymásért – a fogyatékos emberek közösségi életben való boldogulásáért!
A berzencei székhelyű Somogy Megyei Szeretet Szociális Otthon és a tabi Somogy Megyei Dr. Takács Imre Szociális Otthon munkatársait – sőt lakóinak egy részét – több mint két évtizedes közös munka, egymás tevékenységének kölcsönös támogatása, s közben kialakult szakmai, emberi, baráti kapcsolatok elszakíthatatlan köteléke fűzi össze.
Mindkét intézmény – több telephelyen – pszichiátriai betegek, idős emberek és fogyatékos személyek ellátását-gondozását végzi. Közös a küldetésük és a jövőképük is: egyrészt „szeretetet, megbecsülést, az otthon melegét és biztonságát adni mindazoknak, akik lakóik és dolgozóik nagy családját választották további életük színteréül”, másrészt segíteni-támogatni a náluk élő fogyatékos embereket abban, hogy a társadalom egyenrangú és egyenértékű tagjaként életüket a lehető legnagyobb – általuk igényelt – önállósággal élhessék.
„Régóta készülünk az integrációra, már akkor elkezdtük (kicsit talán ösztönösen, de mindenképpen a társadalmi befogadást szem előtt tartva), amikor a TL, mint fogalom még meg sem született” – mondta Gárdonyi-Pál László, a tabi intézmény igazgatója. Otthonaikban összesen 268 ellátott él, melyből 103 fő időskorú, 135 fő pszichiátriai beteg és 30 fő fogyatékos személy. Az 1949-beli megnyitás óta „elmúlt 68 évben, de különösen az utóbbi 20 évben jelentős fejlődésen mentünk keresztül. Munkatársaink minden telephelyen az ellátottak életkorának és egészségi állapotának megfelelő, személyre szabott ápolási, gondozási és mentálhigiénés feladatokat látnak el. 103 szakdolgozó gondoskodik napi szükségleteikről, nyugalmuk és pihenésük biztosításáról. A mentálhigiénés csoportban dolgozók a lelki problémák megelőzése és kezelése érdekében magas színvonalon nyújtanak foglalkoztatási lehetőséget az itt élőknek. A Védett Műhely Kft. akkreditált foglalkoztatóként működik székhelyükön.
A pszichiátriai betegek rehabilitációs lakóotthonában (Tab, Kossuth L. u.107.) 2002 óta 12 fő kap lehetőséget az önálló életre és a társadalomba való visszatérés első lépcsőfokaira. A rehabilitációs elhelyezés feltétele az önállóság mellett a rendszeres munkavégzés és a terápián való részvétel.
Ellátottaink átlag életkora az elmúlt tíz évben fokozatosan csökkent. Az életkorral együtt változott a bekerülők kórösszetétele is. Míg korábban jellemzően skizofrénia, mániás depresszió diagnózissal vettünk fel ellátottakat, addig mostanában (jellemzően) a különféle antiszociális személyiségzavarban szenvedők kerültek előtérbe. Ebből következik, hogy a gondozási módszereket is folyamatosan változtatni kellett/kell. Sokan közülük magukban hordozzák a rehabilitáció lehetőségét, míg másoknál inkább az alkalmassá tevés, a habilitáció az elérendő cél. Ennek alapjait a fentebb már említett lakóotthon létrejöttével tettük le.
Elkészült és végrehajtásra került egy átfogó rehabilitációs program, amelyet a beköltözés előtt egy éven keresztül vittünk végig a programban résztvevőkkel. Aztán az „élet”, a tapasztalatok és az ellátottak, együttesen átírták ezt a programot és született belőle egy iránymutatás. Ezt fejlesztettük tovább a berzencei Szeretet Szociális Otthonnal, főként a Sziágyi Erdei Barátság Táborokban. Az azóta is évenként megismétlődő műhelymunka segíti a programot annak igénybevevőivel megújítani.”
„A tabi kollégákhoz hasonlóan gondolkodtunk mi is mindig a kiváltásról, vagyis a nagy létszámú, bentlakásos intézményi ellátásról a közösségi életvitelt támogató szolgáltatásokra való áttérés szükségességéről” – nyilatkozta Szőke József igazgató. Ennek egyik lépcsője – országosan is az elsők között – a „Kastélykiváltás Berzencén” című, TIOP-3.4.1.A -11/1-2012-0004 kódszámú projekt megvalósítása volt. Ez egy olyan átfogó létesítmény- és szolgáltatás-modernizációs beruházást jelentett, amely szorosan illeszkedik a Somogy Megyei Szeretet Szociális Otthon szakmai stratégiai fejlesztési programjába. „Tudni kell rólunk, hogy az integrált intézmény jelenleg a székhelyén kívül még három telephelyen, (Berzence, Barcs, Drávatamási) összesen ötszáztíz férőhelyen nyújt bentlakásos elhelyezést időskorúaknak, fogyatékossággal élő és pszichoszociálisan sérült felnőtteknek, valamint halmozottan fogyatékos gyermekeknek.
A kiváltás „első felvonása” Berzencén a volt Festetics kastélyban működő pszichiátriai részleg 120 lakóját érintette, mivel egy, a Somogy Megyei Önkormányzat által készített korábbi jelentés megállapította, hogy a kastély infrastruktúrája teljesen elhasználódott, a berendezések elavultak, óriási a zsúfoltság, ezt kellett tehát először felszámolni. 2015 végéig aztán megépült három db 6 férőhelyes és hat db 12 férőhelyes családi ház, egy 30 férőhelyes apartman ház és a szociális szolgáltató központ. Ezek a lakó- és szolgáltató egységek biztosítják napjainkban a támogatott lakhatáshoz szükséges tárgyi feltételeket.
Aki már belevágott a kiváltásba, az tudja, hogy a lakók és a dolgozók felkészítése, a környezet, a helyi lakosság érzékenyítése a beruházásnál is komolyabb feladatot jelent, hiszen a támogatott lakhatás, mint szociális szolgáltatás lényege éppen az volt esetünkben is, hogy a kastély lakói a projekt lezárását követően a helyi települési közösségbe integráltan tudják élni az életüket, vagyis a lakhatás és a szociális szolgáltatások színterei különváltak. Ahhoz, hogy kiköltözéskor minden lakó felkészült legyen ezekre az új kihívásokra és valóban a személyes támogatási szükségletéhez mérten kapja meg a személyre szabott segítséget a szociális szakemberektől, illetve a lakókörnyezettől hosszú – nálunk a lakók esetében 1080 óra belső, 60 óra külső helyszínen szervezett – felkészítés vezetett.”
„Jómagam a projekt szakmai vezetője lehettem – mondta Gárdonyi-Pál László – aminek okai nagy valószínűséggel az intézményünkben 2002-ben elindított rehabilitációs programban, azon belül a kiváltás „előfutáraként” értelmezhető lakóotthonban szerzett tapasztalataimban keresendők. Az együttműködésben részt vettek munkatársaim és a rehabilitációs részleg egykori és jelenlegi lakói egyaránt. A lényeg a tudás átadása, a jó gyakorlatok megosztása volt. Különösen büszke vagyok azon ellátottainkra, akik őszinte odafigyeléssel, nagyfokú felelősségvállalással igyekeztek megosztani ezen a téren szerzett tapasztalataikat berzencei sorstársaikkal. Ezt fejlesztettük tovább a berzencei Szeretet Szociális Otthonnal, főként Sziágyon, az Erdei Barátság Táborokban. Az azóta is évenként ismétlődő műhelymunka segíti a programot annak igénybevevőivel együtt megújítani, de most a saját kiváltás pályázatunk előkészítése során is egyértelműen, és gyorsan érkezett Berzencéről a segítség, pl. a lakók felmérése, vagy most, a lakók felkészítésének megkezdése kapcsán.”
„Úgy is fogalmazhatnánk, hogy fordult a kocka – meséli Szőke József. – 2013-ban a tabi munkatársak és a lakóotthonban élők segítették Sziágyon a mi leendő kiköltözőinket felkészíteni erre a minőségi váltásra, most a mi TL-lakóink és dolgozóink teszik ugyanezt a tabi sorstársakkal összefogva. Ez a 19. közös Erdei Barátság Táborunk, mely egyébként is mindig tematikusan szerveződik. Témánk volt pl. a középkor, az erdő, a szabadság és még sorolhatnám. Az idei programtervet most mi állítottuk össze a kiváltásra fókuszálva. Bár Tab pályázata, mely 69 pszichiátriai gondozottat érint, még ezután kerül benyújtásra, a lakók felkészítésére szerintünk a 0. órától szükség van.”
„A berzencei program kellő tapasztalatokat eredményez a mi számunkra is – teszi hozzá Gárdonyi-Pál László. – Nyugodtan kijelenthetem, hogy a rehabilitációs szemlélet alkalmazása már a munkánk részévé vált, természetesen nem csupán a rehabilitációs, hanem az ápolást, gondozást nyújtó részlegen is. Alapját a kiváltásból ismert támogatott döntéshozatal, valamint a szociális munka egy másik alapgondolata, a „képessé tevés” jelenti, mely megjelenik a mindennapok gondozási tevékenységében és a tevékenység alapját adó gondozási tervekben. Megítélésem szerint a támogatott lakhatás megvalósításáig hosszú utat kell bejárni ellátottnak és gondozónak egyaránt. Eddigi törekvéseink ezt az előkészítő folyamatot mutatják. Ezzel párhuzamosan szükséges növelni ellátottaink társadalmi szerepvállalását, értékeik bemutatását.”
Sziágyon – a TÁRS Projekt intézményi koordinátoraként – most én is bepillanthattam ebbe a „hétköznapi varázslatba”, a közös műhelymunkába. A berzencei és tabi lakók saját választásuk alapján heterogén lakóközösségeket alakítottak ki és 3 virtuális TL-t hoztak létre. Közösen terveztek meg mindent, a névadástól – Medveház, Gerlice lak, Vár-lak – a berendezésen át az együttműködés szabályaiig. A tábor egyik napján a berzencei lakók elkalauzolták a tabiakat a már működő TL-házakba, így lehetőségük nyílt a gyakorlati tapasztalatok szerzésére is. A tábort nagyon jó hangulatú közös főzés és zenés összejövetel zárta. Mondhatnám azt is a berzenceiek forgatókönyve alapján az együttlét 5 napjára: a „0. lakófelkészítési program” – röviden ennyi. De tapasztalataim szerint a KÖZÖS ÉLMÉNY és TUDÁSMEGOSZTÁS ÓRIÁSI!
Sokat tanultam Tőletek! Köszönöm!
Jövőre Veletek ugyanitt! (apropó: a 20. szülinapi tortát én viszem)
Nagyné Láng Judit, intézményi koordinátor
Az eseményen készült képek:
