JÁTSZVA TANULNI ÉS TANÍTANI – A Szegedi Tudományegyetemen jártunk SHF témakörben
A TÁRS Projekt SHF modellprogramjával foglalkozó szakmai menedzsere idén is részt vehetett a Szegedi Tudományegyetem Gyógypedagógus-képző Intézetének „Súlyosan- halmozottan fogyatékos személyek gyógypedagógiája és a fejlesztő nevelés- oktatás módszertana” című tanóráján. A kurzus alapját az adja, hogy játszva tanuljunk közösen a súlyosan- halmozottan fogyatékos (SHF) személyekről és szükségleteikről, szolgáltatásszervezésről, szociálpolitikáról, ellátórendszerről, az intézményi férőhelykiváltásról és annak dilemmáiról, hozományairól.
A tavalyi évhez hasonlóan 2018 novemberében, Dr. Tiszai Luca egyetemi adjunktus meghívásának köszönhetően, a TÁRS Projekt ismét képviseltethette magát az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Gyógypedagógus-képző Intézete 4. évfolyamos hallgatóinaknak tartott „Súlyosan- halmozottan fogyatékos személyek gyógypedagógiája és a fejlesztő nevelés- oktatás módszertana” című két tanóráján. Ez alkalommal a diákok különböző érdekcsoportok bőrébe bújva vitatták meg az általuk választott két, SHF személyeket is gondozó intézmény férőhelykiváltásának lehetőségeit.
Ennek megfelelően a beszélgetéseken a következő érdekcsoportok képviseltették magukat:
- intézmény,
- intézményi lakó és szülőcsoport,
- szülőszövetség,
- helyi fejlesztőiskola munkatársai,
- Társaság a Szabadságjogokért emberi jogi jogvédő civil szervezet (TASZ),
- Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft (FSZK).
Egy-egy kerekasztal beszélgetésre 90 perc állt rendelkezésre, melynek során az érdekeltek meghallgatták egymás szempontjait, és felsorakoztatták a kiváltás melletti és elleni érveiket. A TÁRS Projekt meghívott szakembere, Urbanovszky Zsuzsanna SHF modellprogramokkal foglalkozó szakmai menedzser, a kiváltásban megjelenő szakmapolitikai szempontokkal, az elkészült módszertani fejlesztések ismertetésével segítette a diákok gondolkodását. Örömmel tapasztalta, hogy mindkét tanóra résztvevői igen felkészültek voltak a célcsoport tekintetében, és törekedtek a konszenzus meghozatalára. Ugyanakkor azzal is szembesülniük kellett, hogy a kiváltás témaköre nem is annyira egyszerű, a tématerület érdektöredezettsége megnehezíti a kiváltási folyamatot.
Elmondható, hogy a következő fontos hozadékai voltak az óráknak:
- magas interaktivitás;
- annak megtapasztalása, hogy a választási lehetőségek magas száma lehetőséget biztosít egy jó alternatíva megtalálásában;
- a csoportok szereplői felismerték, hogy fontos egymás tudására támaszkodni annak érdekében, hogy valamit közösen alkossanak, véghez vigyenek, avagy a közösségi tervezés megvalósulhasson;
- a kommunikációs folyamatok erős érvényesülése miatt a diákok erősen érdekeltek voltak a megoldások kidolgozásában és a döntéshozatalban;
- a diákok megtanulták meghallgatni a másikat, ugyanakkor továbbfejlődött vitakultúrájuk;
- egymástól tanulhattunk.
A TÁRS Projekt szakemberei nagyon hasznosnak tartják az ehhez hasonló kooperatív tanulást célzó órákat, hiszen az élményszerű képzés átlagon felüli motiváltsághoz és tartós tanulási hatáshoz vezethet, ezáltal – a szociális intézményi férőhelykiváltás témakörét tekintve is – széles látókörű, tájékozott, felkészült, illetve vitára kész gyógypedagógusok kerülnek ki a képzési rendszerből.
A TÁRS Projekt ezúton is szeretné megköszönni Dr. Tiszai Lucának a meghívást és a diákoknak a kooperatív együttműködést!