A kiváltás szakmai lehetőségei szenvedélybeteg ápoló-gondozó otthonban
Baranya Megyei Dél-Zselic Egyesített Szociális Intézmény Rigópusztai Otthona látogatást tett a Bázis Addiktológiai Szolgálat pécsi szervezeténél. A szakmai találkozás során a szenvedélybeteg emberek számára kialakított Támogatott Lakhatások (TL) működése és működtetésének kérdései kapcsán kezdett párbeszédet a két intézmény vezetése és szakmai vezetése 2018 nyarán.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Baranya Megyei kirendeltségének munkatársa, illetve a Baranya Megyei Dél-Zselic Egyesített Szociális Intézmény Rigópusztai Otthonának vezetői látogattak el a pécsi Bázis Addiktológiai Szolgálathoz. A szervezetek között a párbeszéd korábban megkezdődött az FSZK TÁRS Projektjének – mint az intézményi férőhely kiváltás szakmai-módszertani háttértámogatójának – pécsi rendezvényén, a TL Protokoll szakmai fórumon. A közös találkozó megszervezésében és koordinálásában közreműködött a TÁRS Projekt Intézményi Koordinátora.
A Rigópusztai Otthon – az EFOP-2.2.2 projekt keretében – 60 szenvedélybeteg ember kiváltását tervezi az év folyamán. A Bázis Addiktológiai Szolgálat pedig több éve működtet, elsősorban alkoholbetegek számára szolgáltatásokat, így közösségi ellátást, nappali ellátást, és bentlakásos rehabilitációs programot, mely Támogatott Lakhatás keretében valósul meg Pécs terültén.
A szakmai egyeztetés során a szolgáltatások egymásra épülése, a kliensút feltérképezése, az alkoholbeteg személyek motivációs kérdései és a szervezeti elvárások kerültek a fókuszba. Mindezek elvezettek a szenvedélybeteg emberek számára működtetett Támogatott Lakhatások lehetőségeihez és kihívásaihoz.
A szenvedélybetegek számára működtetett Támogatott Lakhatások szakmai lehetőségei a szakemberek szerint a rehabilitációs szemlélet kialakításában rejlik. Ennek érdekében az intézmények eddigi szerepük újragondolásán dolgoznak, melyben a közösségi életvitel kialakításában való segítségnyújtásra fókuszáló attitűd kulcsfontosságú. Ezen túl fontos foglalkozni az eddigi lakók motivációs problémáival és az intézmény eszközeivel (illetve eszköztelenségével) a gondozás és közösségi szolgáltatások irányelveit alapul véve. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sok esetben a szenvedélybeteg lakók motiválásához az intézmények dolgozói számára nyújtott addiktológiai ismeretek és folyamatos konzultációs alkalmak adják meg azokat az impulzusokat, amik elvezetik az intézményt ahhoz a ponthoz, hogy élni tudjon lehetőségeivel.
A szakmai találkozáson résztvevő szervezetek között egyetértés alakult ki abban, hogy a szenvedélybeteg célcsoport segítése egy speciális területe a TL szolgáltatásoknak, melyen a rehabiltiációs szemlélet és absztinencia elvárásával lehet igazán jó szakmai munkát végezni. A konzultáció során a Bázis Addiktológiai Szolgálat az ezt megerősítő tapasztalatait mutatta be. A Szolgálatnak több éve van kapcsolata hasonló típusú ápoló-gondozó intézménnyel, ahonnan több kliensük is érkezett. A szenvedélybeteg személyek még az ápoló-gondozó intézményekben a szervezet segítségével megtalálták a fejlődés motivációját, hiszen a szervezet az intézményi lakhatás során végezte az előgondozást és saját keretei között már az addiktológiai ellátást is, ami sok esetben a közösségi lakhatás keretein belül valósul meg. Ezt követően az ellátottaknak lehetőségük van a Támogatott Lakhatás keretein belül élni és bár kliensútjuk nem lineáris, segítséget kérhetnek és kapnak a Bázis Addiktológiai Szolgálattól.
Bízunk abban, hogy a TÁRS Projekt szakmai rendezvényei a jövőben is generálják, elősegítik a különböző szakmai szereplők találkozását, ezáltal erősítve az interdiszciplinaritást, illetve a kiváltásban résztvevő szereplők és intézmények minél aktívabb együttműködését.
