A bevásárlástól a takarításon át a palacsintasütésig!
Támogató szolgálat
Idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft (FSZK). A jubileum alkalmából olyan magánszemélyeket, családokat kerestünk meg, akik napjainkban is előnyét élvezik a Társaságunk által kezdeményezett fejlesztéseknek, támogatott programoknak. Életutakat, sorsokat, történeteket kerestünk a poros és sokszor személytelen akták, mappák mögött. Így jutottunk el többek között a Barnabás Református Támogató Szolgálathoz valamint a Szimbiózis Támogató Szolgálathoz is, illetve a közvetítésükkel néhány olyan személyhez, akik évek óta a mindennapjaikban élvezik a támogató szolgálat előnyeit.
A FSZK számos pályázati programot indított, rengeteg mindennel foglalkozott az elmúlt 20 évben. 2017-re elértük a 120 fős létszámot, többnyire az irodánkban ülve módszertanokat írunk, kiemelt programokat valósítunk meg, Európai Uniós forrássokkal dolgozunk. Igyekszünk sokat menni a terepre, hogy minél többször legyen alkalmunk a valós életben találkozni azokkal az emberekkel, akikért nap mint nap dolgozunk, akik életének a jobbítása célunk.
Fontos, hogy a mindennapi munkánk során, az esetleges nehezebb, nagyobb kihívásokat tartogató napokon is emlékeztessük magunkat időről időre arra, hogy mit miért csinálunk. Hogy ezeket a fejlesztéseket, programokat azért valósítjuk meg, hogy 5-10-20 év múlva legyenek olyan érintett személyek, szülők, családtagok, akik ha bajban vannak, tudjanak kihez fordulni, tudjanak honnan segítséget kérni és kapni. Ez Társaságunk küldetése, és ennek tudatosítására, mélyebb, bensőségesebb, hitelesebb megélésére gyűjtöttük össze az alábbi nagyon személyes, helyenként megható és szívhez szóló történeteket.
A támogató szolgáltatás ma már szociális alapszolgáltatás, melynek célja a fogyatékos személyek lakókörnyezetben történő ellátása, elsősorban a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítése, valamint életvitelük önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása révén.
Anno, 2000-ben azonban még egy modellkísérleti programként indult útjára ez a szolgáltatási forma „Támogató szolgálatok létesítése és működtetése” címen, melyet Társaságunk akkori jogelődje, a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány dolgozott ki, finanszírozott és valósított meg. Az ezt követő néhány évben a modellkísérleti programként induló új szolgáltatási forma beépült a normatívába, kialakult köré a jogszabályi környezet, és 2002-ben Társaságunk akkori jogelődje a már meglevő, működő támogató szolgálatok fejlesztésére és működési költségeinek kiegészítésére írt ki – az Emberi Erőforrások Minisztériumával közösen – pályázatot „Támogató szolgálatok/Személyi segítés” címen, mely program keretében összesen 160 millió forintos keretösszeggel támogatta a már meglevő támogató szolgálatok továbbfejlődését.
Mindezek csupán száraz, személytelen adatok, amelyek akkor elevenednek csak meg igazán, amikor a Barnabás Református Támogató Szolgálat közreműködésének köszönhetően megismerkedhetünk néhány olyan személy történetével, akik hosszú évek óta rendszeres igénybe vevői és haszonélvezői a támogató szolgálatok áldozatos munkájának. Az ő történeteik bemutatása jelen cikkünk igazi célja.
Mindeközben pedig arra a kérdésre is kerestük a választ, mi mindenben tud segítséget nyújtani a valóságban a támogató szolgálat egy fogyatékos személy számára? „Nekem nagyon sok mindenben segít a támogató szolgálat, nem is tudom, mihez kezdenék nélkülük” – feleli a kérdésre első riportalanyunk, Zsuzsanna, aki cukorbetegként és súlyos látássérültként 2005 óta veszi rendszeresen igénybe a Barnabás Református Támogató Szolgálat segítségét.
„Hogy mást ne mondjak, az ő segítségük nélkül most se lennék itt, és nem tudnánk így személyesen beszélgetni egymással, mert nélkülük nem tudtam volna idejutni az interjú helyszínére. Nagyon jó, hogy van a gépkocsi-szolgáltatásuk, amit én rendszeresen igénybe veszek, de emellett is nagyon sok mindenben segítenek nekem a bevásárlástól a takarításon át egészen a palacsintasütésig!”
Hogy ez mennyire így van, azt mi is meg tudjuk erősíteni, hiszen még a jelen cikkünk illusztrációjaként szolgáló képek elkészítésében is a támogató szolgálat egyik munkatársa segített nekünk kérésünkre.
Zsuzsanna ezután részletesebben is elmesélte nekünk személyes életútját, amiből megtudtuk, hogy 1989-ben diagnosztizáltak nála cukorbetegséget, és elmondása szerint hiába tartotta be az orvosok minden utasítását, 2001-re így is nagyon rosszra fordult az állapota. Szövődmény követett szövődményt, melynek következtében a látása is egyre romlott, és 2005-re jutott el arra a szintre, hogy szinte egyáltalán nem lát semmit. Egy darabig még próbált önállóan közlekedni a városban, de ma már sehova nem mer elindulni egyedül, mert nem csak a látása nagyon rossz, cukorbetegsége miatt rendszeresen szédül is. Nagy fia külföldön él, és évente kétszer látogat csak haza, így Zsuzsanna – ha nem lenne a támogató szolgálat – csak magára számíthatna.
„Csak a fiam volt nekem, de neki is megvan a saját élete, megvoltak a tervei, álmai, és én nem akartam teher lenni a vállán, nem akartam, hogy csak miattam itthon maradjon, ezért rábeszéltem, hogy menjen ki. Azóta egyedül vagyok, illetve teljesen mégsem, mert néha a szomszéd rám néz, de a támogató szolgálat nélkül nem is tudom, hogy mihez kezdenék. Heti háromszor jönnek hozzám, és segítenek mindenben, amiben kell. Nagyon kedvesek és ügyesek, szinte bármit megoldanak. Sütögetni-főzögetni is szoktunk – ők bevásárolnak hozzá mindent, eljönnek és együtt elkészítjük az ételt” – meséli.
Hogy jól érezzük-e, hogy több ez, mint puszta rideg, üzleti alapú szolgáltatás, és ennél sokkal személyesebb kapcsolat alakul ki a támogató szolgálat munkatársai és az igénybe vevők között?
„Igen, ez abszolút így van” – helyesel Zsuzsanna. „Az az igazság, hogy nekem rajtuk kívül szólnom sincs nagyon kihez, úgyhogy mindig nagyon várom, hogy jöjjenek. Személyes kapcsolat alakult ki velük, mindig jókat beszélgetünk. Kisebb takarításokat is elvégeznek, nagyon hálás vagyok nekik mindenért. De nemcsak velük, hanem más, a támogató szolgálatot igénybe vevő személyekkel is kialakult kapcsolat, mivel a Barnabás Református Támogató Szolgálaton belül alakult egy klub. Összejövünk néha, és beszélgetünk, ismerkedünk, társasági életet élünk. Kizárólag csupa pozitívumot tudok elmondani róluk tényleg” – teszi hozzá végül.
Másik interjúalanyunkkal, Andreával szintén Társaságunk székhelyén ültünk le beszélgetni. Bár ő közvetlenül nem a támogató szolgálat segítségével jutott be hozzánk, de közvetve mégis a szolgálatnak köszönhetően tudott ránk időt szakítani, mivel az interjúnkkal egy időben a szolgálat egyik munkatársa épp Andrea Down-szindrómás fiát, Lalót szállította autóval – mint teszi azt immár több mint 8 éve minden hétköznap reggel és délután, az iskolába be és onnan haza.
„Minden reggel a támogató szolgálat szállítja Lalót be az iskolába, és minden délután ők hozzák őt haza. Ez így megy immár több mint 8 éve, és hatalmas segítséget jelent ez nekünk a mindennapjainkban” – erősíti meg Andrea. „Lalónak van két egészséges húga, így összesen három gyermek fuvarozását kell megoldanunk minden reggel és délután. Ez a támogató szolgálat nélkül számunkra szinte lehetetlen lenne, mivel délután a három gyerekért gyakorlatilag egyszerre kéne ott lennünk három különböző helyen. Ha a támogató szolgálat segítsége nélkül oldanánk ezt meg, akkor mindennap 10-re érnék haza és délután 2-kor már kéne is indulnom vissza a gyerekekért. Gyakorlatilag semmi másra nem maradna időnk.”
Az időmegtakarításon túl egyéb szempontok is szerepet játszanak abban, hogy Andrea ennyire hálás a Barnabás Református Támogató Szolgálatnak a mindennapos segítségért. „Több szempontból is nagy könnyebbség nekünk, hogy Lalót autóval szállítják. Egy időben én hoztam őt haza, de egy idő után ez nagyon nehézzé vált, mert szörnyen nehezen viselte a tömegközlekedés kötöttségeit: hogy ott állni kell, hogy kapaszkodni kell, mert a busz hirtelen fékezhet stb. Laló szívműtött, és nagyon könnyen és sokszor megbetegszik. Az emberek között terjedő vírusoktól is jobban védve van így, mintha tömegközlekedéssel járna, és nem is fárad el annyira – a szívműtéte óta ugyanis nagyon fáradékony is. Az idegrendszerének is jót tesz, hogy autóval, ismerős sofőrök szállítják, akiket szeret, és engem is megnyugtat, hogy ismerem az összes sofőrt, és tudom, hogy bízhatom bennük. Ezt jelenti számunkra röviden a támogató szolgálat. Nagyon hálásak vagyunk nekik mindenért” – zárta gondolatmenetét Andrea.
Harmadik interjúalanyunkkal, Katalinnal még a korábban a Szimbiózis Alapítványnál tett látogatásunk alkalmával találkoztunk és beszélgettünk. Ő 18 éves, autizmussal élő kislányát neveli, és ő is nagyon hasonló, pozitív véleményt fogalmazott meg a támogató szolgálatról, mint Zsuzsanna és Andrea. „10 éve a Szimbiózis Támogató Szolgálat szállítja iskolába és onnan haza a lányomat, Kirát. Azelőtt én vittem őt iskolába, de a nagy távolság miatt ráment az egész napom. Amióta megismertem a támogató szolgálatot, minden sokkal könnyebb lett. Én tudom itthon vezetni a háztartást, miközben Kira végig jó kezekben van. Ha sokan vannak a buszon és Kirával utazom valahova, inkább megvárjuk a következő járatot, mert Kira nehezen viseli a tömeget. Ilyen szempontból is nagy könnyebbség neki is, hogy autóval szállítják” – fogalmazta meg az Andreáéval szinte teljesen azonos véleményét Katalin. Egyiküknek Budapest térségében segít a Barnabás Református Támogató Szolgálat, a másikuknak Miskolc környékén a Szimbiózis,
…de mindketten egyetértenek abban, hogy a támogató szolgálat nevéhez hűen komoly szolgálatot tesz nekik mindennap azzal a támogatással, segítséggel, amit nyújtanak.
Mostani interjúalanyainkon túl több olyan személlyel is felvettük a kapcsolatot telefonon, akiknek a munkájuk nem tette lehetővé a személyes találkozást és interjúkészítést. Nekik is nap mint nap segít a munkahelyükre való be- és onnan hazajutásban a támogató szolgálat, ami nélkül sokkal nehezebben tudnának munkát vállalni. Olyan felelősségteljes helyeken és munkakörökben dolgoznak a támogató szolgálat segítségével utazó, fogyatékossággal élő személyek, mint a MÁV kórház vagy a MEREK, csak hogy néhány példát említsünk a sok közül.
Sokszor minden csak egy jó ötletből indul ki, amely aztán hozzáértő, elhivatott szakemberek sok-sok munkájának hatására projekt, majd jogszabályi formát ölt, hogy aztán hosszú éveken át megannyi fogyatékos személy számára könnyítse meg a mindennapi teendőket, életvitelt. Erre egy nagyon jó és nagyon motiváló példa lehet a ma a szakmában dolgozók számára is a támogató szolgálat.
