Mindenki képes fejlődni
Idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft (FSZK). A jubileum alkalmából olyan családokat kerestünk meg, akik napjainkban is előnyét élvezik a Társaságunk által kezdeményezett fejlesztéseknek, támogatott programoknak. Életutakat, sorsokat, történeteket kerestünk a poros és sokszor személytelen akták, mappák mögött. Így jutottunk el többek között a Debrecen Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthonához is.
A FSZK számos pályázati programot indított, rengeteg mindennel foglalkozott az elmúlt 20 évben. 2017-re elértük a 120 fős létszámot, többnyire az irodánkban ülve módszertanokat írunk, kiemelt programokat valósítunk meg, Európai Uniós forrássokkal dolgozunk. Igyekszünk sokat menni a terepre, hogy minél többször legyen alkalmunk a valós életben találkozni azokkal az emberekkel, akikért nap mint nap dolgozunk, akik életének a jobbítása célunk.
Fontos, hogy a mindennapi munkánk során, az esetleges nehezebb, nagyobb kihívásokat tartogató napokon is emlékeztessük magunkat időről időre arra, hogy mit miért csinálunk. Hogy ezeket a fejlesztéseket, programokat azért valósítjuk meg, hogy 5-10-20 év múlva legyenek olyan érintett személyek, szülők, családtagok, akik – ha bajban vannak – tudjanak kihez fordulni, tudjanak honnan segítséget kérni és kapni. Ez Társaságunk küldetése, és ennek tudatosítására, mélyebb, bensőségesebb, hitelesebb megélésére gyűjtöttük össze az alábbi személyes, helyenként megható és szívhez szóló történeteket.
Pötyi és Pille
Az Immánuel Otthonban súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek nevelésével-oktatásával foglalkoznak, és látogatásunk alkalmával is megbizonyosodtunk róla, hogy szeretetteli, elfogadó környezetben hozzáértő, odaadó szakemberek dolgoznak. Erre egy kiemelkedő jó példa a Pötyi és Pille (Mese az igaz barátságról) című előadás, amelyben az Immánuel Otthon növendékei, valamint egy zenei általános iskola diákjai szerepelnek együtt. A youtube-on cikkünk közzétételekor bőven 400 ezer fölött jár a videó megtekintése, amire egy picit mi is büszkék vagyunk, mert bár az érdem az Immánuel Otthoné és a gyermekeké, de egy FSZK-s pályázati lehetőség eredményeként valósult ez meg. Videó megnézése
A fejlesztő nevelés-oktatás intézményrendszere 2006-ban indult el és 11 éve sikerrel, sok-sok súlyosan és halmozottan sérült gyermek és szüleik örömére működik. Talán kevésbé ismert tény, de a fejlesztő iskola elindulását egy FSZK-s modellprogram segítette. Sokáig ezek a gyermekek megkapták azt a bélyeget, hogy „képezhetetlenek” és többnyire nagy bentlakásos intézményekbe kerültek. Mára – hála a fejlesztő nevelés-oktatás intézményrendszerének – ők is élhetnek a tanuláshoz való jogukkal. Amikor legutóbb a debreceni Immánuel Otthonban jártunk, a gyermekek épp a Pötyi és Pillét próbálták. Mostani látogatásunk alkalmával azonban nem velük, hanem szüleikkel találkoztunk. Kérésünkre ők meséltek arról, mit jelent számukra a fejlesztő nevelés-oktatás, illetve az, hogy gyermekük éppúgy iskolába jár, mint bármelyik másik kortársuk.
„…azt éltük meg, hogy igen, van olyan iskola, amit neki és a hozzá hasonló állapotú gyermekeknek találtak ki…”
„Mi az elsők között voltunk, akik beiratkoztunk a fejlesztő iskolába, amikor ez a lehetőség adódott” – fog története elbeszélésébe Zsuzsanna, akinek lánya most 21 éves, és immár több mint 10 éve jár fejlesztő iskolába. „Amíg nem volt fejlesztő iskola, a normál iskolarendszerben próbáltunk meg boldogulni, de ez nálunk nagyon nem működött. Folyton csak azzal szembesültünk, hogy ezt se tudtuk megcsinálni, az se sikerült, amazt se tudtuk megoldani vagy elérni. Folyamatosan kudarcélménynek volt kitéve a kislányom. Ehhez képest óriási lelki megkönnyebbülés volt, amikor elindult a fejlesztő iskola, és azt éltük meg, hogy igen, van olyan iskola, amit neki és a hozzá hasonló állapotú gyermekeknek találtak ki, és igen, az ő tempójukban haladva, igenis ők is tudnak fejlődni. Ez egy óriási szó volt a mi időnkben, és most is az! Nagyon sokat köszönhetünk a fejlesztő iskolának. Ennek köszönhetjük a lelki egyensúlyunkat. Én úgy gondolom, hogy ebben a rendszerben sokkal nagyobb eredményeket érhetnek el a fogyatékos gyermekek fejlesztésében. Hosszú idő, de megéri, mert van értelme és eredménye. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nagy szükség van rá, és enélkül nem tartanánk ott, ahol.”
Annamária fia is a nagyobbak közé tartozik az iskolában, ők is több mint 10 éve járnak ebbe az intézménybe. Ők is normál tantervű iskolában kezdték annak idején, de a kisfiú ide tudott csak beilleszkedni. „Nagyon szeret idejárni, ez nyilvánvaló. Minden gyerek nagyon szeret idejárni. Nekünk ez a második otthonunk. Jó azt látni és megélni, hogy mindig mindenkinél van előrehaladás, mindig tudnak a gyermekeink újat tanulni és befogadni. Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb ebben a fejlesztő folyamatban.”
„…mindig tudnak a gyermekeink újat tanulni és befogadni.”
Egyetért ezzel Erika is, akinek immár 7. éve jár az Immánuel Otthonba gyermeke. „A szülőnek is fontos, hogy kiszakadjon a 24 órás feladatkörből, mert azt látni kell, hogy az itteni gyerekek közül mindenki 24 órás felügyeletre szorul. Nagy előnye az Immánuel Otthonnak, hogy itt van nyári felügyelet és különböző tematikus hetek is, amik szintén sok terhet levesznek a szülők válláról” – emelte ki a korábban elhangzottak kiegészítéseként az anyuka.
Negyedik interjúalanyunk Ágnes, akinek kisfia, Gergő februárban lesz 9 éves. Ők negyedik éve járnak a fejlesztő iskolába, és ha ez az intézményrendszer nem lenne, a kisfiának – súlyos és halmozott fogyatékossága miatt – esélye sem lenne iskolába járni. Az édesanya emellett azonban egyéb szempontokat is kiemelt, szerinte ugyanis az sem elhanyagolható, hogy az érintett családok számára milyen hatalmas segítséget és könnyebbséget jelent a fejlesztő iskola.
„Nagyon jó, hogy van egy olyan intézmény, ahol Gergő és a hozzá hasonlóan súlyosan sérült gyerekek is tudnak szocializálódni. Nagyon szeret ide járni, minden reggel hatalmas örömujjongást tart, amikor megérkezünk. Nem csoda, mert nagyon szeretetteljes törődést kap itt minden gyerek. Ez az a hely, ahol minden szülő nyugodt szívvel hagyja itt gyermekét, mert tudjuk, hogy a képességeikhez mérten mindenkiből kihozzák a maximumot” – fejti ki Ágnes, mielőtt hozzáteszi:
„Reggelente együtt indulunk el mindannyian, mint bármely normál család: Gergőt hozzuk a fejlesztő iskolába, a két kisebb testvérét az óvodába, illetve bölcsődébe, mi felnőttek pedig megyünk dolgozni.”
„Amit még fontosnak érzek kiemelni, hogy a család többi tagjának is nagyon jó, hogy van fejlesztő iskola. Reggelente együtt indulunk el mindannyian, mint bármely normál család: Gergőt hozzuk a fejlesztő iskolába, a két kisebb testvérét az óvodába, illetve bölcsődébe, mi felnőttek pedig megyünk dolgozni. Mindketten megtartottuk a munkánkat a halmozottan sérült gyermekünk nevelése mellett, amit nagyon nagyrészt a fejlesztő iskola létének köszönhetünk. Nap végén ugyanígy mindenkit összeszedünk szépen és együtt indulunk el haza.”
Az édesanya ezután még szemléletesebbé tette, mit jelent számára és családja számára a fejlesztő iskola, az által, hogy megfordította a kérdést, és elkezdte felsorolni, mi minden alakult volna másképp az életükben a fejlesztő iskola nélkül: „Mi jelenleg maximálisan profitálunk a fejlesztő iskola létéből, minden tekintetben. Ha nem lenne fejlesztő iskola, én biztosan nem dolgoznék, és talán a férjem sem. Otthon lenne egy frusztrált sérült gyermekem, aki nem kapná meg a szükséges szakellátást és akivel valószínűleg nem tudnék mit kezdeni. Lenne másik két gyermekem, akikre szintén kevesebb figyelmem jutna és akik szintén sérülnének a helyzetből adódóan. Mindenki sokkal fáradtabb és frusztráltabb lenne a családban, Gergőt is beleértve. Most boldogok vagyunk, Gergő is az. Ezek a gyerekek is ugyanúgy igénylik a mesét, a játékot, a zenét, az éneklést. A fiam az Immánuel Otthonban minden figyelmet megkap. Nagyon hálás vagyok ezért, és elképzelni sem tudom, mi lenne velünk a fejlesztő iskola nélkül” – adta meg a zárszót Ágnes.
A fejlesztő nevelés-oktatásból kinövő gyermekekkel kapcsolatos programok biztosan adnak még bőven szakmai feladatokat a következő 20 esztendőben is. Ígérjük, töretlen küldetéstudattal igyekszünk a jövő problémáinak megoldásaira is javaslatokat és konkrét lépéseket tenni.
